Robert Frost
A nem járt út
Szétvált az út a sárga erdőn
– De kár, hogy kétfele nem mehetek! –,
Sokáig álltam, elmerengőn,
És néztem az egyiket ott, ahol eltűnt
A bozótban, ahogy kanyart vetett;
De a másikon indultam tovább,
Tán vonzóbb volt, nem is tudom,
Magas füve épp tapodásra várt;
Bár nagyjából ugyanannyi láb
Járt rajta, mint a másik uton,
Úgy nyúltak el aznap délelőtt
A tiszta avarban mind a ketten.
Hadd járjam végig ezt előbb!
De habár azt mondtam, visszajövök,
A visszatérést nem hihettem.
Ha kérdeznek majd, ezt felelem,
Sóhajtva, sok-sok év után:
Az út az erdőn kétfele ment –
A kevésbé járt tetszett nekem,
És így lett mind, ami lett, talán.
Imreh András (Robert Frost - A nem járt út c. versének fordítása)
Egy utazó története.
Szia, Kiss-Simon Áron vagyok.
Néhány évvel ezelőtt kívülről nézve egészen jó életem volt. Karrier, párkapcsolat, anyagi biztonság, és nagyjából az is megvolt, hogy merre tart az életem.
Valami mégsem stimmelt.
Ezért tettem valami olyat, ami akkor teljesen irracionálisnak tűnt: magam mögött hagytam szinte mindent, amit addig felépítettem, és elindultam.
Nem egy kéthetes nyaralásra.
Hanem egy olyan útra, amelynek nem tudtam, hol lesz a vége.
Magyarországról Patagóniáig
Repülés nélkül
Az elmúlt 20 hónapban Magyarországról Patagónia felé utazom, miközben megpróbálok átkelni kontinenseken, óceánokon, határokon — és közben néhány saját határomon is.
Átkeltem az Atlanti-óceánon vitorlással.
Stopposként utaztam, megtanultam vitorlázni, olyan helyeken éltem, amelyekről korábban nem gondoltam volna, hogy valaha az otthonomnak nevezem őket, és jelenleg motorkerékpárral járom be Latin-Amerikát.
Voltak hihetetlen pillanatok.
És rengeteg olyan is, amikor fogalmam sem volt, hogy mit csinálok.
Valahol útközben ez az egész több lett, mint egy utazás.
Egy módja lett annak, hogy rájöjjek, valójában mit is akarok az élettől.
Miért kiss the journey?
Ez a blog az utazás hosszabb, mélyebb története.
Nem csak a gyönyörű helyekről.
Nem csak a motorozásról, az óceánokról és a kalandokról.
Hanem az ezek mögött meghúzódó döntésekről is. A hibákról. A bizonytalanságról. A nehéz pillanatokról. És azokról a felismerésekről, amelyekre sokszor csak akkor jövünk rá, amikor már keresztülmentünk valamin.
Mert nem hiszem, hogy az utazás egyszerűen arról szól, hogy elmenekülsz az életedből.
Néha éppen arról szól, hogy elég messzire kerülsz tőle ahhoz, hogy végre tisztán lásd.
Szóval üdvözöllek.
Nézz körül, tarts velem ezen az úton, és remélem, találsz itt valamit, ami arra ösztönöz, hogy te is elindulj a saját utadon.
A cél fontos. De lehet, hogy még fontosabb megtanulni szeretni az utat.
