100 nap
De miből? És miért nincs első nap? Mi történt a többi nappal? – kérdezheted.
Nos, hadd vezesselek végig rajta.
100 napja vagyok úton egy utazási projekttel, amelynek célja, hogy Magyarországról eljussak Patagóniába kereskedelmi repülőjárat használata nélkül.
Még nevet is adtam neki: Destination: Journey, azaz Project Patagonia.
Elég nevetségesen hangzik, mi? Nem érdekel.
Közhely, de jól kiemeli azt, ami valójában számít: maga az út, nem pedig a célállomás.
Mint az életben.
Végül is nem arra vársz, hogy eltemessenek, igaz?
Szóval jobb, ha egy jó életet élsz, és az útra koncentrálsz.
Nem mintha Patagóniát a halállal akarnám összehasonlítani. Haha.
Igen, bocsánat ezért.
Valójában szeretnék lejutni Patagóniába, de ráérek. És addig is tudom, hogy egy fantasztikus utazás vár rám.
Vagy nem.
Majd az idő eldönti.
De magát az utat teljes egészében meg kell élni, a maga hullámhegyeivel és hullámvölgyeivel együtt.
Még akkor is, amikor a dolgok túl gyakran nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk.
Jelenleg éppen egy francia palacsintázóban ülök Marigot-ban, Saint Martin szigetén, közvetlenül a kapitányom hajójának horgonyzóhelye mellett.
Fáj a fogam, és remélem, hamarosan elmúlik.
Azt hiszem, ideje egy kis visszatekintésnek.
Legalább az írás eltereli a figyelmemet a fájdalomról.
És ne aggódj, gyermekem, már van időpontom a helyi fogorvoshoz holnapra.
Az elmúlt 100 nap során nagyjából 10 000 kilométert utaztam.
Ez egyelőre csak durva becslés – majd egyszer, amikor eljön az ideje, pontosan kiszámolom.
Körülbelül 3000 kilométert szárazföldön, és 7000 kilométert – nagyjából 4000 tengeri mérföldet – egy vitorláshajón a tengeren.
Egy hete érkeztem meg Saint Martin horgonyzóhelyére, a Karib-térségbe, egy 33 napos vitorlásút után, amely Las Palmasból, a spanyolországi Gran Canariáról indult.
Gran Canariára szintén vitorlással jutottam el La Líneából.
Az az út 13 napig tartott, és közben a karácsonyt és az újévet is a tengeren töltöttük.
Vagyis az első 100 napom nagy részét tulajdonképpen hajókon élve és lélegezve töltöttem.
Ami azért vicces, mert korábban soha nem vitorláztam, és egyedül sem utaztam még.
Úgyhogy ez az élmény már most rengeteg tanulsággal szolgált.
És remélem, még sokkal többel fog.
Ezeket pedig igyekszem majd megosztani veletek a következő bejegyzésekben.
