Ezen a héten ismét St. Maarten szigetén vagyok, hogy befejezzem az STCW hajózási tanfolyamot.
Kezdjük az elején.
Amikor visszatértem az Egyesült Államokba, rájöttem, hogy nem akarok saját hajót venni.
Ezt fontos kiemelni, mert a „Dilemma” című bejegyzésben elég részletesen írtam arról, hogy felmerült bennem a saját hajó vásárlásának lehetősége.
Talán egyszer eljön majd az ideje.
De most nem.
Talán soha.
Jelenleg egyáltalán nem érzem ezt a késztetést.
Erik ültette el ezt a magot a fejemben az óceánátkelés során, és ahelyett, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagytam volna, hónapokon keresztül vizsgálgattam, hogyan is érzem magam ezzel kapcsolatban.
Közben azok az emberek, akikkel útközben és az Egyesült Államokban találkoztam, valahogy meggyőztek arról, hogy szárazföldön lejutni Patagóniáig továbbra is gyönyörű terv.
Vicces, hogy ehhez el kellett hagynom St. Maartent, és egy kicsit eltávolodnom mindentől, ami itt körülvett, hogy ezt felismerjem.
Egy ponton, még az Egyesült Államokban, egy kávézóban ültem, és azt mondtam magamnak:
„Oké, csináljuk. Elmegyek Patagóniába. Pont úgy, ahogy az utazásom elején eredetileg terveztem. Megpróbálok szárazföldön lejutni, és élvezni az utat. A többi pedig nincs az irányításom alatt, úgyhogy nem kell rajta rágódnom,.”
Micsoda megkönnyebbülés volt!
Egy utazó életében talán az a legrosszabb, amikor a dolgok stagnálnak, és semmi sem halad előre.
Ellentmondásos, mert mozdulatlanság nélkül nincs mozgás.
Ez a jin és a jang.
Néha le kell lassítanod ahhoz, hogy később gyorsabban tudj haladni.
Providence-ben négy-öt napot töltöttem azzal, hogy egyszerűen aludtam, miután Newportban egy hajón dolgoztam, és felkészítettük egy Atlanti-óceáni versenyre.
Szerzői adalék: 2026 Szept 12: Providence Rhode Island fővárosa, ahol 2 hetet töltöttem a hajós munka után
Lebegtem és meditáltam.
Önhipnózis-gyakorlatokat végeztem.
Napokig nem volt semmiféle áramlás.
És ez rossz érzés volt.
Rettenetesen rossz.
De bíznom kellett a folyamatban.
És az áramlás lassan meg is jelent, amikor már volt elég energiám ahhoz, hogy meglovagoljam.
És milyen áramlás volt!
Valószínűleg az egész eddigi utazásom legjobb két hete.
Gondolkodtam azon, hogy az Egyesült Államokban maradok és ott keresek munkát, de őszintén szólva nem éreztem túl kényelmesnek, hogy a növekvő politikai feszültségek közepette a B1/B2 vízumommal kockáztassak.
És ezt a zsigereimben, illetve a bankszámlámon is éreztem.
Vészesen fogyott a pénzem.
El kellett mennem.
A jegyzőkönyv kedvéért: nem a politikai helyzet volt a fő ok.
Egyszerűen csak azt éreztem, hogy végre itt az ideje folytatni az eredeti utazási tervet, mert kezdett kicsúszni a kezemből az egész, és túl sok lett a figyelemelterelő tényező.
És volt még egy nagyon különleges ember az életemben Providence-ben.
A jelenléte – vagy a hatása (?) vagy a véleménye (?) – nagyon erősen átgondoltatta velem a terveimet.
Ő volt az üzemanyag az egész áramlásélményhez.
És amikor egy nappal az indulásom előtt ő is elhagyta az Egyesült Államokat, azt gondoltam:
„Mit keresek én még itt?”
Lehet, hogy nélküle egyszerűen üresnek érezném az itt maradást.
Úgyhogy menjünk.
Az Egyesült Államokból való távozásom tehát inkább egy impulzív döntés volt, amit két nap alatt hoztam meg.
És ismét kirángatott a komfortzónámból.
Talán egyszer eljön az idő, amikor többet is mesélek róla.
Egyelőre legyen elég annyi, hogy szereti a teát.
Angol teát.
És tud énekelni.
Mint egy madár.
Úgyhogy Providence-től való búcsúm nem is lehetett volna érzelmesebb.
Kicsit szívszorító volt.
De ez van.
Amikor utazol, egyszerűen tovább kell menned.
Vissza az amerikai kiindulópontra
Amikor visszatértem St. Maartenre, gyakorlatilag visszakerültem a kiindulópontra.
Ide érkeztem vissza Európából hajóval márciusban.
Ahogy visszaértem a szigetre, rájöttem, hogy nincs több időm arra, hogy olyan hajót keressek, amely elvisz a szárazföldre, vagy legalább közelebb hozzá.
Az egész sziget ijesztően üresnek tűnt.
A tengerészek többsége már elment.
Szerettem volna pénzt keresni a frissen megszerzett STCW-képesítésemmel, hogy még egy kis tartalékot összeszedjek indulás előtt.
Legalább annyit, hogy fedezni tudjam a szigeten felmerülő költségeimet, amíg találok egy hajót.
De a helyiekkel beszélve kiderült, hogy a holtszezon miatt elég kicsi az esélye annak, hogy munkát találjak.
Talán van egy lehetőségem Tysonnal, azzal a német üzletemberrel, akinek jamaicai akcentusa van – ami egyébként elég viccesen hangzik.
Két hétig Sammel együtt az ő hajójára vigyáztunk.
Lehet, hogy el tudunk vele jutni Jamaicára.
De még semmi sincs kőbe vésve, és előbb-utóbb konkrétumokra lesz szükségem a következő lépésekről.
Jamaicával az lehet a probléma, hogy még ha el is jutok oda, nem biztos, hogy találok egy másik hajót, amellyel tovább tudok haladni.
De ezzel egyelőre nem aggódom túl sokat.
Ideje tervet készíteni!
A tervnek inkább irányt kell mutatnia.
Nem szeretem minden egyes lépést előre megtervezni, mert szeretnék teret hagyni a spontaneitásnak és az improvizációnak.
De az irányt azért érdemes meghatározni.
Így nem futok bele váratlan akadályokba útközben.
Például megérkezem valahova, és csak akkor jövök rá, hogy innen nem tudok továbbmenni.
Na, az szívás.
Úgyhogy a tervezés nagyjából ezekből áll:
- Felmérni a St. Maartenen és a környező szigeteken maradt hajók helyzetét, és megnézni az összes elérhető lehetőséget.
- Frissíteni a hajós CV-met, néhány Facebook-posztot kirakni, és körülnézni a tengerészbárokban, kapcsolatokat építve a még itt maradt emberekkel.
- Találni egy stratégiai pontot a szárazföldön, ahonnan folytathatom az utamat Dél-Amerika felé, miközben figyelembe veszem azt is, hogy bizonyos területek nehezen elérhetők vagy problémásak lehetnek.
Ennek a stratégiai pontnak hagynia kell egy kis mozgásteret.
És:
- Elég időt kell adnia arra, hogy hozzászokjak a spanyol nyelvű kultúrához, és felzárkózzak nyelvileg.
Újra aktiválnom kell az alapvető spanyol szókincsemet, és fel kell hoznom a nyelvtudásomat.
Ezt alapvetőnek tartom ahhoz, hogy élvezetesebb legyen a spanyol nyelvű országokban töltött idő.
Az is megfordult a fejemben, hogy valahol Kolumbiában vagy Közép-Amerikában önkénteskedjek egy hostelben.
Talán Guatemala vagy Nicaragua.
Őszintén szólva Kolumbia lehetne a legjobb opció, mert akkor már közvetlenül a dél-amerikai kontinensen lennék.
Mert ha nem jutok el elég korán Dél-Amerikába, a hurrikánszezon könnyen keresztülhúzhatja a terveimet.
Különösen akkor, ha a Panama és Kolumbia közötti tengeri útvonalak nem lesznek elérhetők.
- Tudatosan megtervezni az útvonalat, például úgy, hogy egy szigetre vagy szárazföldi helyre való eljutás ne zárja le a későbbi lehetőségeimet.
És megjelenik mindenki legjobb barátja: a ChatGPT
Már novemberben is használtam a ChatGPT-t, hogy segítsen felkészülni az óceánátkelésre.
Egészen jó ötleteket adott arra, hogyan fogjam fel fejben az egészet úgy, hogy közben még semmilyen vitorlázási tapasztalatom nem volt.
Összeállítottam egy 5–10 oldalas kis útmutatót, amit aztán az utazásra való felkészülés során használtam.
Persze a válaszait érdemes fenntartásokkal kezelni.
Jó irányt tud adni, de nem minden szót kell szentírásként kezelni.
Úgyhogy most is ezt csináltam.
Segítségül hívtam, hogy felmérjem a különböző lehetőségeket Patagónia elérésére.
Nézzük a válaszokat szűretlenül.
A ChatGPT által generált részekhez majd hozzáadom a saját megjegyzéseimet pirossal.
Ez az egész inkább csak betekintést ad abba, hogyan gondolkodom a következő lépésekről.
Még minden formálódik.
Minden képlékeny.
Hogyan építesz fel valamit a semmiből?
Nulláról.
Szóval úgy tekints erre, mintha egy sör mellett beszélgetnék a ChatGPT-vel.
Semmi több.
Semmi kevesebb.
És a sörrel kapcsolatban nem viccelek.
A ChatGPT válaszai
Íme három részletes, lehetséges szárazföldi útvonal Közép-Amerikától Patagóniáig, elsősorban busszal, stoppal és gyalog, ahol szükséges, hajós kerülőkkel.
A cél az, hogy elkerüljük a repülést, alacsonyan tartsuk a költségeket, és amennyire lehet, biztonságos maradjon az út.
A biztonság és a költségvetés elsődleges szempont.
Elsősorban tömegközlekedést, hajókat és ahol lehet, stoppolást tervezek használni.
🌎 ÁTTEKINTÉS
Kiindulópont: Guatemala City
Végpont: Ushuaia, Argentína, Patagónia déli csücske
Tervezett időtartam: körülbelül 5 hónap, azaz nagyjából 150 nap
Feltételezések: hátizsákos stílus, költségtudatos utazás, spanyolul beszélő vagy tanuló utazó, rugalmas hozzáállás, komolyabb vízumproblémák nélkül.
EU-s állampolgárként a vízumkorlátozások elvileg nem jelentenek komoly problémát, mivel nem tervezem, hogy 90 napnál tovább maradjak bármelyik országban.
Basszus, EU-s állampolgárként tényleg nem is vesszük észre, mekkora előnyünk van, amikor utazunk.
Úgy tűnik, hogy ha Közép-Amerika bármelyik országában elérem a szárazföldet, az segítene továbbhaladni Panama felé.
Panamában pedig a Darién-szoros jelent majd valamit, amit hajóval kellene megkerülni.
Erről még több információra lesz szükségem.
És minél hamarabb.
Nem akarok belefutni a hurrikánszezonba úgy, hogy közben nem tudok a Karib-tengeren keresztül Kolumbiába jutni.
Másrészt ez nincs benne a lehetőségek között, de ha találok egy dél felé tartó hajót – ami jelenleg nem az alapvető tervem, hiszen már jártam Trinidadon –, akkor Venezuela felé is eljátszanék a gondolattal, annak ellenére, hogy politikailag instabil.
Szerintem biztonságosan meg lehetne oldani, majd Guyanán és Suriname-on keresztül elérni Brazíliát.
Onnan pedig a keleti parton szerintem megoldható lenne a lefelé haladás.
Néhány stoppoló/utazó barátom, akikkel még a Kanári-szigeteken találkoztam, most Trinidadon van.
Találkozni velük valahol útközben egyszerűen fantasztikus lenne.
Egy másik megjegyzés:
Jelenleg túl sok cuccom van.
Alaposan át kell néznem mindent, és megint hátra kell hagynom néhány dolgot.
Legalább 5–6 kilót.
Ez rengeteg cucc!
🚧 A FŐ AKADÁLY
Darién-szoros – Panama–Kolumbia
- Szárazföldön nem járható: sűrű dzsungel, kartellek és fegyveres csoportok kockázata.
- Hajóval vagy komppal kell megkerülni Panamából.
- Lehetséges útvonal például Portobelo vagy Colón → Capurganá vagy Turbo, Kolumbia.
Igen, a Darién-szorosnak még alaposabban utána kell néznem.
Egyelőre még túl messze van.
De ha Panama felé haladok, akkor több információt kell gyűjtenem róla.
1. ÚTVONAL: A Csendes-óceáni tengely
Magas infrastruktúra, közepes költség, egyenletes haladás
Berakom ide majd a Facebook-posztot a térképpel.
Nagyon könnyen járhatónak tűnik, a Darién-szorost leszámítva.
Motorral vagy biciklivel valójában egész jól teljesíthetőnek tűnik.
Én viszont inkább hajóval kerülném meg.
Majd meglátjuk.
Ettől az egy résztől eltekintve kifejezetten tetszik ez az út.
Útvonal
1. Guatemala → El Salvador → Honduras (gyors áthaladás) → Nicaragua → Costa Rica
2. Átkelés Panamába, majd a Csendes-óceán partján Daviden keresztül Panama Citybe
3. Hajó Colónból vagy Cartíból Capurganába vagy Turbóba, Kolumbiába
Ez tehát az a szakasz, amit hajóval kellene megkerülni.
Panama a Csendes-óceánhoz való hozzáférés miatt állítólag hajós paradicsom.
Nem tudom, most éppen milyen ott a helyzet.
Ezt még ki kell deríteni.
4. Kolumbia: Medellín → Cali → Pasto
Ezt a részt még részletesebben meg kell tervezni.
A ChatGPT nem írta le, hogyan jutok Capurganából Medellínbe.
5. Ecuador: Quito → Cuenca → Loja
Ezt most gyorsan megnéztem Google-ben, és nagyon jól járhatónak és megvalósíthatónak tűnik.
Sőt, az az érzésem, hogy ha a Panama → Kolumbia → Medellín problémát sikerül megoldani, akkor dél felé zöld lámpa van.
Másrészt meg ott van bennem:
„Én ezt tényleg végig akarom csinálni a következő öt hónapban? Tényleg?”
Nem vagyok benne biztos, hogy felkészültem rá. XD
6. Peru: Piura → Trujillo → Lima → Arequipa
7. Chile: Arica → Santiago → Puerto Montt → Carretera Austral → Coyhaique → Villa O’Higgins
8. Hajó El Chalténbe, majd tovább Argentína 40-es útján Ushuaiáig.
Előnyök
- Megbízható közlekedés
- Jó infrastruktúra a nagyvárosokban
- Sok olcsó hostel
- Mérsékelt biztonsági kockázat, ha óvatos vagy
Kerülni kell például az éjszakai utazást Észak-Peruban és Hondurasban.
Hátrányok
- Kevésbé „kitaposott ösvényen kívüli”
- Egyes régiók, például Dél-Kolumbia és Észak-Peru, nagyobb óvatosságot igényelnek
Áttekintésként:
Az út az Andok gerincét követi, kevésbé a partvidéket.
Több lehetőséget ad gyaloglásra és túrázásra, vidéki szállásokkal.
Én szeretném megtartani a gyaloglás és túrázás lehetőségét, de csak mérsékelt óvatossággal, mert az egész utazás már így is elképesztően hosszú.
Stratégikusan kell gazdálkodnom az energiámmal és a forrásaimmal, hogy ne essek ki félúton.
Ez nyilván kompromisszumokkal jár.
És áldozatokkal.
Nem fogok minden gyönyörű helyet látni.
Ez egyszerűen így működik utazáskor.
Valamit valamiért.
És igen.
Trade-offok.
Még mindig utálom őket.
Időtartam
Átlagosan egy hét országonként → nagyjából 20 hét, vagyis 140 nap.
Körülbelül 10 napot érdemes tartalékolni késésekre vagy pihenésre.
Költség
Napi 25–40 dollár.
Összesen nagyjából 4000–5000 dollár.
Hmm.
Ezt a költségvetést még lejjebb kellene szorítanom.
Nem tudom, egyelőre megvalósítható-e.
Összességében ez egy elég masszív opciónak tűnik.
Dél-Kolumbia talán problémás lehet.
Útközben még több információt kell gyűjtenem.
2. ÚTVONAL: Andoki magasföldi út
Látványos, kulturális, távolibb
Igen.
Az egyik fő oka annak, hogy Dél-Amerikába akarok eljutni, az Andok.
A lehető legtöbbet akarom látni az Andokból.
Ennek lélegzetelállítónak kell lennie.
Útvonal
1. Guatemala → Honduras → Nicaragua → Costa Rica → Panama
Ez ugyanaz, mint az első opciónál.
Tehát az Andoki és a Csendes-óceáni útvonal Közép-Amerikán keresztül ugyanott halad, nagyobb kitérő nélkül.
Ez elegendő időt ad majd arra, hogy eldöntsem, mi legyen a következő lépés, amikor közelebb érek Dél-Amerikához.
2. Hajó Kolumbiába
3. Kolumbia belseje: Medellín → Bogotá → Popayán → Pasto
Jelenleg egyik lehetőség sem zavar különösebben.
Ez majd egy következő fejezet lesz.
Ha és amikor lejutok Kolumbiába, akkor eldöntöm.
4. Ecuador: Otavalo → Quito → Riobamba → Loja
5. Peru: Cajamarca → Huaraz (Cordillera Blanca) → Cusco → Puno
6. Bolívia: Copacabana → La Paz → Uyuni → Tupiza
Egy fontos különbség, hogy ez az útvonal Bolívián keresztül vezet, nem Chilén.
Ez valójában könnyebbé teheti az Argentínába való belépést, nem feltétlenül a magashegyi területeken keresztül.
Majd meglátjuk, amikor több információm lesz.
7. Argentína: Jujuy → Salta → Mendoza → Bariloche → El Bolsón → El Chaltén → Ushuaia
Előnyök
- Lélegzetelállító hegyi tájak
- Mély kulturális élmények
- Őslakos falvak
- Kecsua és ajmara közösségek
Határozottan szeretnék mély kulturális élményeket.
Találkozni szeretnék őslakos emberekkel, és olyan helyekre eljutni, ahová az átlagos turista valószínűleg nem megy.
- Bolíviában és Peruban olcsóbb lehet az utazás, akár napi 20 dollár alatt is.
Egy másik fontos szempont a költség.
Ahol csak lehet, az olcsóbb lehetőségeket választanám, amennyiben az infrastruktúra és a szállás minősége ezt még ésszerűvé teszi.
Hátrányok
- Magas tengerszint feletti magasság
- Lehetséges magashegyi betegség
Hmm.
A túl nagy magasság problémás lehet.
A jó hír az, hogy ezt most még nem kell eldöntenem.
Az első szakasz ugyanaz, mint az első opciónál.
Útközben még eldönthetem, mit szeretnék.
- Távoli területek → kevesebb közlekedési lehetőség
- Gyengébb infrastruktúra a bolíviai Andokban
EZ IS PIROS:
A bolíviai Andoknak rohadt jónak kell lenniük.
Nem vagyok benne biztos, hogy megfelelő ruházatom és hátizsákom van hozzá.
Majd meglátjuk.
Időtartam
Körülbelül 5 hónap reális.
A hegyvidéki régiókban lassabb lehet a haladás.
Költség
Napi 20–35 dollár.
Összesen körülbelül 3500–4500 dollár.
3. ÚTVONAL: Vegyes karibi–belső útvonal
Alacsonyabb népsűrűség, több természet
Az útvonal keveri a Karib-tenger partvidékét, az Amazonas-medencét és Patagónia távolabbi területeit.
Több hajózást igényel.
Kevesebb autópálya.
Több stoppolás és túrázás.
Útvonal
1. Guatemala → Honduras (La Ceiba) → hajó Nicaragua karibi partvidékére
2. Nicaragua → Bluefields → hajó San Juan del Nortéba → Costa Rica a Río San Juanon keresztül
3. Costa Rica: Karib-tenger partvidéke → Puerto Limón → San José
4. Panama: átkelés Colónba → hajó Capurganába
5. Kolumbia: Karib-tenger partvidéke → Santa Marta → Bogotá felé a szárazföld belseje
6. Amazonas-medence: átkelés Leticián → hajó Iquitosba → tovább az Andokba, Cusco felé
Az Amazonason keresztül menni biztosan rohadt jó lenne.
De figyelembe kell vennem a ruházatot, a kempingfelszerelést, és azt is, hogy ez egyáltalán ésszerű-e.
7. Tovább Dél-Perun → Chile → Argentína
Előnyök
- Vadabb és kevésbé turistás
- Közelebb a természethez
- Sok vidéki területen olcsóbb
- A folyami közlekedés látványos és olcsó
Hátrányok
- Lassabb
- Gyengébb infrastruktúra
- Több tervezést és logisztikát igényel
- Kevesebb hostel
- Lehet, hogy kempingfelszerelésre lenne szükség
Azt hiszem, hostelekben önkénteskedési lehetőségeket is találhatnék.
Így az A vagy B útvonal költségeit is lehetne valamennyire csökkenteni.
Időtartam
Lassabb tempó, de jó tervezéssel 5 hónap alatt megoldható.
Költség
Napi 15–30 dollár.
Összesen körülbelül 3000–4000 dollár.
Ez az a költségvetés, amibe megpróbálom beszorítani az utazásomat.
Még akkor is, ha jelenleg inkább az A vagy B opció felé hajlok, mint a C felé.
🚢 HAJÓS LEHETŐSÉGEK A DARIÉN-SZOROS KERÜLÉSÉRE
1. lehetőség: Vitorlás Portobelóból vagy Cartíból Cartagenába.
Körülbelül 5 nap.
400–600 dollár.
Drágább, de gyönyörű.
2. lehetőség: Tömegközlekedési hajó Capurganába → Turbo → busz a szárazföld belsejébe.
Körülbelül 100–150 dollár.
A hajózási költségeimet gyakorlatilag nullára kell csökkentenem, hogy a lehető legtöbb pénzem maradjon ételre.
Azt hiszem, ezen a ponton már elegendő tapasztalatom kell legyen ahhoz, hogy valóban hasznos legyek vitorlásokon.
És már így is elég sok pénzt fektettem az óceánátkelésbe, a képesítésekbe és egyebekbe ahhoz, hogy most már valamilyen valódi megtérülést is lássak belőle.
Összegzés
Oké, akkor zárjuk le.
A kulcshelyszín Kolumbia.
Ha ezek közül bármelyik lehetőséget választom, előbb-utóbb el kell jutnom Kolumbiába.
Ebben nincs semmi kérdés.
Ennek pedig elegendő időt kell adnia ahhoz, hogy kitaláljam a következő lépéseket.
Addig szerintem nincs sok értelme ennél részletesebben tervezni, amíg a dolgok nem kezdenek kikristályosodni.
Azt mondanám, hogy Kolumbiát talán a következő két hónapban elérhetem.
Szerzői adalék 2026 Szept 12: vicces ezt visszanézni, Kolumbiát később, több mint egy év múlva értem el.
Talán?!
Lehet, hogy egyszer csak felgyorsulnak a dolgok.
Most arra kell koncentrálnom, hogy erős hajós profilt építsek, és Facebook-posztokon, illetve kapcsolatépítésen keresztül kidobjam a csalit.
Aztán meglátjuk, van-e kapás.
Hogy akar-e valaki tényleg a hajóján.
Mennyire izgalmas!!!
Maradjatok velem!
