Ebben a posztban nincs prompting, nincs ChatGPT. Ezt most teljes egészében én írom. Ígérem.

Jó, talán néhány fancy, AI által generált kép lesz benne. De ennyi.

Ja, és ez a cím talán félrevezető, mert azt sugallja, hogy majd felmegyek a YouTube-ra, és az első videóimmal én leszek a következő unikornis, aki 100 ezres nézettségeket hoz.

Nyilván nem erről van szó.

Viszont az utóbbi időben levontam néhány fontos következtetést arról, hogy valójában hogyan működik ez a platform, és most megosztom veletek.

Néhány szó előre

Ma támadt egy zseniális ötletem.

És a végén el is mondom, miért.

Úgyhogy jobb, ha tovább olvasol, hahah.

Mielőtt elkezdem, valamit tisztáznom kell.

Már jó ideje próbálom beindítani ezt a YouTube-csatornát, amit hosszú ideje brutálisan halogatok.

Őszintén szólva az elmúlt hónapokban csak túléltem, miközben motorral bejártam Közép-Amerikát, ráadásul egy olyan motoron, amelynek vezetéséhez még jogosítványom sem volt.

Úgyhogy tényleg csak próbáltam a radar alatt maradni.

És legtöbbször még áramom vagy internetem sem volt.

Úgyhogy ezért továbbra is próbálok elnéző lenni magammal.

Ezen a héten azonban eljutottam egy olyan helyre — hogy hol, az ennek a blogbejegyzésnek a szempontjából igazából nem számít, ha tényleg tudni akarod, írj rám —, ahol végre tudok arra koncentrálni, hogy összerakjak egy működő mechanizmust, amivel elindíthatom a lendkerék pörgését.

Ez az. Most van itt a pillanat.

Nem várhatok tovább.

És szponzorokat akarok találni.

Igen.

Az a célom, hogy szponzorokat találjak a YouTube-on keresztül.

Nem könnyű.

De meg kell próbálnom.

És pontosan azért akarom megpróbálni, mert nem könnyű.

Valójában kurvára nehéz.

Úgyhogy ezen a héten bezárkóztam egy hostelbe, és nyitott könyvtári terekbe jártam, hogy újra átnézzem az utazásom során készült körülbelül 2000 nyers videófelvételemet — 10 másodperctől 10 percig terjedő klipeket, amelyeket az elmúlt hónapokban vettem fel.

• Drónnal a levegőből — az elmúlt hónapokban egészen elfogadható drónpilóta lettem, és annak ellenére, hogy a drónom számtalanszor ütközött tereptárgyakba, túlmelegedett, és többször majdnem elvesztettem a bozótosban, valami furcsa, általam sem igazán megmagyarázható okból még mindig megvan, épségben, az összes felvételével együtt.
• Motoron akciókamerákkal, miközben a kamerába beszéltem, hogy reflektáljak a történetemre.
• Még víz alatti felvételeim is vannak búvárkodás közben — igen, ez egy olyan mondat, amiről nem gondoltam volna, hogy valaha le fogom írni ebben az életemben, de egy rövid időre még elfogadható víz alatti operatőr is lettem, amit egyébként mélyen élveztem.

Egy ideje már egyedül utazom a világban, és idővel rá kellett jönnöm:

talán kezd a történetem összeállni.

Egy olyan történetem, amelynek vannak fő küldetései és mellékküldetései.

Egy történet, amely tud áramolni.

Balra és jobbra menni.

Majd visszatérni a középpontba.

Erőlködés nélkül.

Biztosan nem ez a világ legjobb története.

És lehet, hogy nincs meg bennem az a természetes karizma sem, ami átjön egy videón, és életre kelti azt.

De ez az én történetem.

Úgyhogy legalább egy esélyt kell adnom neki.

Azt hiszem, közel két évnyi, mindenféle körülmények között történő videózás után legalább ennyit megérdemel a dolog.

A szakmáról

A folyamat során rájöttem, hogy a videókészítés egy szakma.

Nem veheted természetesnek.

Meg kell dolgoznod érte.

Kemény munkával kell kiérdemelned.

És arra is rájöttem, hogy a YouTube-ozás szintén egy külön szakma.

Mert amit nem mondanak el túl gyakran a YouTube-ról, az az, hogy a YouTube a Google része.

A Google pedig egy technológiai vállalat.

Ezért a YouTube-ot is erősen a technológia hajtja.

Én pedig technológiai szempontból valójában nem vagyok teljes analfabéta, mivel van némi big-tech munkatapasztalatom.

A technológia egyébként mindig is mélyen érdekelt.

Nem vagyok tech-nerd.

Nem vagyok szoftvermérnök.

Sőt, meglehetősen messze állok tőle.

De nagyon élvezem az algoritmusok megértését, és azt, amikor komplex folyamatokat az alapoktól kezdve lebontok, hogy megértsem, mi mozgatja őket valójában.

A függőséget okozó platformokról

Korábban megpróbáltam mindenhol jelen lenni.

Jelen voltam Instagramon, YouTube-on és TikTokon is.

De őszintén szólva nem szerettem azt a fast-food tartalmat, amit ezüsttálcán szolgálnak fel az Instagramon és a TikTokon.

Van brainrot tartalom. Agysorvasztó.

Ez a két platform erősen olyan algoritmusokra épül, amelyek kiválasztják a legnagyobb húzóerővel rendelkező videókat — kommentek, lájkok, megosztások alapján —, és továbbítják őket új nézők felé.

Nem akarom lehúzni ezeket a platformokat, mert zseniális tartalom is van rajtuk.

DE

őszintén szólva rendkívül szelektívnek kell lenned abban, hogy mit engedsz be az agyadba.

Mert könnyen le tudnak vinni egy nyúlüregbe, és nagyon könnyen függővé válhatsz.

Én konkrétan létrehoztam magamnak egy szabályt:

naponta maximum 5 percig nézhetem az Instagramot.

Aztán törlöm az appot.

Minden egyes nap.

Letöltöm az appot, hogy megnézzem, írt-e valaki.

Válaszolok.

Vagy kirakok egy storyt.

Aztán:

TÖRLÉS.

Minden egyes nap.

Azért csinálom ezt, mert brutálisan őszintének kell lennem magammal.

Én egy függőségre érzékeny ember vagyok.

Könnyen függővé válok dolgoktól.

Amikor Instagram-videókat nézek, olyan érzés, mintha Coca-Colát innék vagy cigarettáznék.

Azt érzem, hogy minden egyes videó után jelentősen csökken az akaraterőm.

Mire abbahagyom, úgy érzem, hogy mentálisan lenyomtak, és az energiaszintem ténylegesen leesik.

Nemrég Mark Zuckerbergnek bírósági tárgyalással kellett szembenéznie, ahol azzal vádolták, hogy a Meta platformjait túlságosan addiktívra építették, aminek HATALMAS mentális egészségügyi hatása van, különösen a tinédzserekre.

Link: https://www.capradio.org/news/npr/story?storyid=nx-s1-5358434

Úgyhogy nem csak én találom ezt ki.

Ezek tények.

A lebilincselő történetek megalkotása

Végül rá kellett jönnöm, hogy a fast-food tartalom nem nekem való.

Lassan beszélek.

Lassan gondolkodom.

Több kontextust akartam adni.

Időt akartam hagyni a videónak.

Hadd lélegezzen.

Hadd üljön.

Hadd álljon fel.

Hadd lebegjen.

Gyorsuljon fel.

Lassuljon le.

Mint egy tánc.

Az én tempóm egyszerűen nem tudott lépést tartani az Instagram és a TikTok igényeivel.

És legyünk őszinték:

a tartalmam sem volt elég jó.

Ezen a tanulási folyamaton keresztül végül rájöttem, hogy lebilincselőbb történeteket akarok mesélni.

Időkorlát nélkül.

És információt akarok adni.

De ami még fontosabb:

értéket akarok adni.

Erre még visszatérünk.

Sokat tanultam az egyes platformok algoritmusairól, de őszintén szólva három különböző platformon kiemelkedően teljesíteni olyan, mintha egyszerre három különböző munkahelyen próbálnál kiemelkedő lenni.

Mindegyik munkahelynek megvan a saját alapvető kontextusa, kultúrája, beszállítói, ügyfelei és ebben az esetben, ami talán a legfontosabb:

technológiája.

Az Instagram teljesen más technológiával és közönséggel rendelkezik, mint a TikTok vagy a YouTube.

A Sean Hammond-eset

Van egy ír srác az Instagramon, aki a világot járja, és többek között indiai vonatokról, pakisztáni hegyekről vagy buddhista templomokról készít tartalmakat.

Elképesztően jóképű — férfitól férfinak mondom, szégyentelenül megadom neki —, kulturálisan nyitott és érzékeny.

A videóiban gyönyörű helyek előtt mosolyog, a feje fölött pedig, miközben egy filmszerű vagy érzelmes zene szól, megjelenik egy figyelemfelkeltő szöveg, például:

„Bali azon oldala, amit még nem láttál.”

A videó mindössze 30 másodperces.

Vizuálisan rendkívül provokatív.

És van olyan, amelyik 100 millió megtekintést kapott.

Annyira sikeres lett ezekkel a videókkal, hogy több mint 1,2 millió követőt gyűjtött össze mindössze 30–40 másodperces videókkal.

Öt számjegyű dollárösszegű szponzori szerződései vannak.

Havonta.

Megnézheted.

Kíváncsi voltam, hogy jelen van-e a YouTube-on is, úgyhogy rákerestem.

Nagyon meglepődtem, amikor láttam, hogy valójában ugyanazt a tartalmat tölti fel YouTube-ra is.

És ott ezek a videók megálltak:

átlagosan 8–10 ezer megtekintésnél.

Hogy a fenébe lehetséges ez?

És pontosan ez vezet vissza az előző gondolathoz.

Minden platformnak más közönsége van.

Más igényeik és szükségleteik vannak.

A platformok pedig ezekhez az igényekhez igazítják az algoritmusaikat.

Ráadásul magukat a platformokat is különböző célokra hozták létre.

A YouTube-nak NAGYON más célja és közönsége van, mint az Instagramnak.

És a tartalomtípusnak igazodnia kell ezekhez az igényekhez.

Ahogy a kedvenc YouTube-gurumnak, George Alexandernek mondania kell:

ALIGN WITH the YouTube algorithm.

Igazodnod kell a YouTube algoritmusához, hogy sikeres legyél.

Nem dolgozhatsz ellene.

A YouTube pedig…

Nos.

A YouTube egy pénzkereső gépezet.

Se több, se kevesebb.

A célja, hogy több pénzt keressen.

És ezt a te tartalmadon keresztül teszi.

Érdekében áll előretolni a tartalmadat, ha a tartalmad megéri, hogy megnézzék.

Így több reklámot tud megjeleníteni.

És több bevételt tud termelni.

Ezért növelned kell a videóid közönség általi nézési idejét, hogy az algoritmus felfigyeljen rád, és új közönségeknek is elkezdje megmutatni a videóidat.

Ezt pedig ténylegesen meg lehet csinálni úgy, hogy a videót kirakós-darabokra bontod, és megvizsgálod, hogy milyen kulcsfontosságú tulajdonságok alapján válnak a YouTube-videók rendkívül sikeressé.

Az értékes történetmesélésről

Mielőtt ebbe belemennék, szeretnék egy vallomással kezdeni.

Ahhoz, hogy összegyűjtsem azokat az információkat és tudást, amelyeket arról tanultam, hogyan működik a YouTube, intenzíven tanulmányoztam a legjobb YouTube-oktatók tartalmait, például George Alexanderét vagy Kallawayét.

Vannak természetesen más nagyszerű oktatók is.

De számomra ez a két srác kiemelkedik.

Ők az alfa és az omega — ebben most teljesen szubjektív vagyok —, ha arról van szó, hogy hogyan működik a YouTube mint platform.

Az elmúlt hónapokban finomítottam az ezektől a srácoktól és más forrásokból tanult információkat, amelyeket most megosztok.

Ha bármilyen szándékod van belépni a YouTube-játékba, tényleg ajánlom, hogy nézd meg őket.

De térjünk vissza erre.

Egy jó videó elemeinek meghatározásához ezt egy háromszögre bontanám.

Nevezzük:

Az értékes történetmesélés háromszögének.

A jó történetmesélés:

inspirál, transzformál és összeköti az embereket.

Értéket, információt és kontextust ad.

Ezek a nyers puzzle-darabok.

És ahhoz, hogy összeragasszuk őket, közben szórakoztatónak is kell lennie.

Mert még ha a videód elképesztő értéket is ad, ha nem szórakoztató módon van előadva, senki nem fogja megnézni.

Vannak kivételek.

De ahhoz rocksztárnak kell lenned.

Vagy legalább elég közel hozzá.

Forrás: ChatGPT

Egy videó által nyújtott érték jó mércéje — ahogy George Alexander mondaná — a micro-transformation, vagyis a mikroszintű transzformáció.

Tud-e a videó olyan értéket vagy információt adni a közönségnek, amellyel korábban nem rendelkezett?

Ha igen, akkor valóban létrehoztál egy mikro-transzformációt a közönséged számára.

De miközben a mikro-transzformáció fontos, itt nem áll meg a dolog.

Itt jön képbe az, hogy a YouTube-videók valójában hogyan működnek.

A YouTube mint platform ma extrém módon versengő környezet.

Úgyhogy bontsuk darabokra, hogyan tudsz ténylegesen kitűnni ebben a rendkívül versengő környezetben.

A súrlódás megszüntetéséről

A friction, vagyis súrlódás, minden olyan dolog, ami a közönség és a videóban megígért érték közé kerül.

A súrlódás lehet:

• nem egyértelmű üzenet,
• lassú tempó,
• zavaros történetvezetés,
• figyelemelterelő vágások,
• túl sok átmenet,
• zene,
• felesleges információ,
• rossz hang,
• gyenge videóminőség,
• stb.

Forrás: ChatGPT

Minden jó YouTube-videónak már az elején van egy egyértelmű ígérete.

Mielőtt egyáltalán elkezdenéd nézni a videót, a videó kirakata a címe és a thumbnailje.

Ha ez nem néz ki jól, vagy zavaros, senki nem fog rákattintani.

A YouTube ugyanakkor keményen próbálkozik.

Új közönségek elé tolja a tartalmadat.

De ha a cím és a thumbnail nem hoz létre egy curiosity gapet, vagyis kíváncsisági rést, akkor senki nem fog esélyt adni a videódnak.

Ez azt jelenti, hogy amikor a kirakaton keresztül nézel be, a közönségednek kedvet kell éreznie ahhoz, hogy belépjen a boltba.

Egyszerű pszichológia.

Ha a cím és a thumbnail rendben van, kaphatsz egy kattintást a videódra.

És ekkor jön a varázslatos elem:

a hook. a horog.

A videó hookjának az első vizuális elemnek kell lennie, amit a közönség lát.

És létre kell hoznia egy olyan, a címmel és a thumbnaillel összhangban lévő ígéretet.

Ha a cím, a thumbnail és a hook együtt dolgozik, és egy átfogó ígéretet hoz létre, jó esélyed van arra, hogy az első 10–30 másodpercben megtartsd a néző figyelmét.

Ezután pedig teljesítened kell az ígéretedet.

Apránként kell leszállítanod az értéket.

Közben pedig folyamatosan ki kell küszöbölnöd a fent említett súrlódásokat.

Biztosítanod kell, hogy az érték részletekben érkezzen.

Darabról darabra.

Ha egy 7 perces videónak egyértelmű ígérete van, amelyet 3 lépésben akarsz teljesíteni, akkor gondoskodnod kell arról, hogy a harmadik lépés töltse ki a 7 perces videót.

Nem lőheted el az összes golyódat a 3. percnél.

De ha a három pontot három percben tudod elmondani, akkor három percben mondd el.

Ne pazarold a közönséged értékes idejét.

Rendben.

Most nézzük meg, hogyan lehet lebilincselő történeteket készíteni.

A videókészítés flywheelje

Ez az 5 pont nem az én ötletem.

Megtalálhatod őket bármelyik jó YouTube-oktató anyagaiban is, amikor lebontják, hogyan működik egy videó létrehozásának folyamata.

De nekem ezeket kifejezetten a saját YouTube-csatornám igényeire kellett szabnom, mert egy nagyon specifikus niche-be készülök belépni:

„travel experience” – utazási élmény.

A pontok önmagukért beszélnek.

És ahogy látod, minden egy ötlettel kezdődik.

Leendő utazós csatornaként ezek az ötletek csakis azokból az emlékekből születhetnek, amelyeken keresztülmentem.

És az élményeim emlékei a létrehozott felvételeimben élnek.

Csakhogy mivel már majdnem két éve ezen az úton vagyok, az emlékeim sokat halványultak.

Benyomások.

Helyzetek.

Emberek.

Hogy mit éreztem azon a napon.

Mi járt a fejemben.

Úgyhogy az ötletgenerálás táplálásához ki kellett találnom egy másik flywheelt is.

Ahol az ötleteket az általam létrehozott felvételek táplálják.

És ezzel eljutunk a következő ponthoz.

A videókatalógus felépítése

Azért töltöttem egy teljes hetet a felvételeim újranézésével, hogy egy élő és lélegző videókatalógussá szervezzem őket.

Forrás: ChatGPT

A katalógus felépítése az első alapvető lépés ahhoz, hogy egyáltalán elkezdjek gondolkodni azokon az ötleteken, amelyek a fejemben vannak.

Körülbelül 1 TB felvételről beszélünk, 4 különböző akciókamerából, 5 hónapnyi utazásról.

Nem a teljes utazási időszakról beszélek, hanem konkrétan Közép-Amerikáról.

És még hozzá sem nyúltam a telefonomhoz, amelyen az elmúlt majdnem két év utazásából 1,3 TB tartalom van.

Ezt egy kicsit később kell lenyelnem.

De lényegében egy pulzáló videókatalógus egy egész YouTube-csatornát képes táplálni.

Megpróbálom elkerülni a zsargon használatát.

Elég, ha annyit tudsz:

ennek kellett lennie az első lépésemnek.

Ha át kellene fogalmaznom ezt a koncepciót, akkor úgy hívnám:

a jéghegy csúcsa.

A YouTube-ra feltöltött videó az, amit végül a közönség lát.

De ahhoz, hogy ez működjön, hogy egyáltalán elindítsam ezt a csatornát, már most építem az egész koncepció mögötti alapokat.

Forrás: ChatGPT

Az alapokat működésbe kell hozni.

Ehhez komoly kutatásra van szükség, és ezeket a lépéseket egy produkciós folyamattá kell lebontani.

Egyetlen lépést sem lehet kihagyni.

Enélkül egyszerűen nem működhet.

És még ezekkel együtt is kicsi az esély arra, hogy kitűnjek a versenyből.

Úgyhogy egyedi élményt kell létrehoznom.

Amikor megnézed a videóimat, azt kell érezned, hogy valójában velem utazol.

És ez elvezet a következő diagramhoz.

A Kiss The Journey élmény

Ezen sokat kellett gondolkodnom.

Miért érdekelne ez bárkit?

Miért lenne ez az utazás egyedi?

Mi az egyedi látásszög?

Mi az a tisztességtelen előny, (az angol szakirodalom tényleg tisztességtelennek hívja) amivel rendelkezem?

Miután létrehoztam az utazásom különböző fejezeteinek hosszú listáját, rá kellett jönnöm, hogy bizonyos minták újra és újra visszatérnek.

Bedobnak egy helyzetbe. Megtanulod, hogyan kell úszni. Aztán elkezdesz kiváló lenni benne.

Egy vitorláson találod magad úgy, hogy nem tudsz vitorlázni?

Vitorlázz.

Ó, szóval végül átvitorláztad az óceánt.

És most?

Keress munkát.

Szóval találtál egy munkát hajójavító gyakornokként úgy, hogy fogalmad sincs, mit csinálsz?

Tanuld meg.

Ó, szóval most egy 24 méteres szuperjachton találod magad az Atlanti-óceán közepén, fizetett munkával, úgy, hogy valójában fogalmad sincs, mit csinálsz?

Csináld.

Latin-Amerikában találod magad úgy, hogy egy szót sem beszélsz spanyolul?

Tanuld meg.

Ó, most egy hostelben dolgozol, és fogalmad sincs, hogyan kell vezetni?

Vezesd.

Felülsz egy motorra, amin még azt sem tudod, hogyan kell sebességet váltani?

Motorozz.

Most pedig van néhány fancy kamerád, de fogalmad sincs, hogyan kell tartalmat készíteni?

Csináld.

Őszintén szólva folytathatnám a végletekig.

De ez a minta újra és újra visszatért.

Végül elkezdett kirajzolódni egy összekapcsolódó történetekből álló kép.

Olyan történetekből, amelyeket elég érdekesnek találtam ahhoz, hogy elkezdjek gondolkodni a megosztásukon.

Ezeknek a tapasztalatoknak a tanulságai és takeaway-jei, ha jól vannak eljátszva, valójában egy egyedi nézőpontotadhatnak.

Szóval támadt egy zseniális ötletem

És ezzel vissza is jutunk ennek a blogbejegyzésnek a kiindulópontjához.

A lebilincselő történetek lefilmezése továbbra sem a szuperképességem.

De azt hiszem — és nyugodtan mondj ellent —, hogy az írásban egész jó lettem.

A szavak természetes nyelven való leírása egyszerűen könnyedén megy.

Ezt az egész blogbejegyzést körülbelül 3 óra alatt írtam meg.

Úgyhogy ez a zseniális ötletem:

Ahhoz, hogy lebilincselő történeteket filmezz, először ki kell dolgoznod az ötleteket és a forgatókönyvet.

Ezért minden egyes YouTube-epizódot először transzparensen megírnék ezen a blogon, még azelőtt, hogy egyáltalán belépne a gyártási fázisba.

Ez egyfajta nyilvános elköteleződés is lenne arra, hogy készülök egy új epizóddal.

A gyártási lépések pedig a következők lennének:

1. Írj egy blogbejegyzést az ötletről, és kristályosítsd ki minden gondolatodat.

Ezt a lépést nem tudom teljesen kiszervezni az AI-nak, mert az alapötletet eredetinek kell megőriznem.

Ahogy David McCullough mondta:

„Az írás gondolkodás. Jól írni azt jelenti, hogy világosan gondolkodsz. Ezért olyan nehéz.”

A blogbejegyzésben minden egyes gondolatnak kristálytisztának kell lennie.

Ha világosan le tudom írni, akkor át tudom alakítani egy videó forgatókönyvévé.

2. Foglaltasd össze a ChatGPT-vel egy egyoldalas anyaggá.

Bullet pointokkal a legfontosabb gondolatokról, amelyek végül többé-kevésbé a forgatókönyvem lesznek.

3. Írd újra a forgatókönyvet a saját szavaiddal, ötleteiddel, gondolataiddal és nyelvezeteddel.

Ebben továbbra sem bízom teljesen az AI-ban.

4. EZUTÁN lépj tovább a következő fázisba.

És kövesd a produkciós flywheel lépéseit.

Legyünk őszinték.

Minden egyes blogbejegyzésemet körülbelül 7–8 ember olvassa.

Úgyhogy nem sok embert érdekel, mi van itt.

És ez előnyt jelent számomra.

Szabadon használhatom ezt a platformot a saját céljaimra.

Ha pedig tényleg érdekel a folyamat, akkor itt van.

Teljesen transzparensen.

Még egy dolog.

A publikált YouTube-videóimat nem fogom promózni egyetlen másik platformon sem.

Ennek a hátrányairól ebből a videóból tanultam.

Az egyszerű ok az, hogy — és ha idáig eljutottál, akkor minden elismerésem — bármennyire is keményen hangzik:

valószínűleg nem te vagy az utazós csatornám fő közönsége.

És úgy érzem, hogy a YouTube jobban tudja, hogyan kell eljuttatni a videóimat a megfelelő közönséghez.

Bíznom kell a YouTube-ban ebben.

Ha még nem iratkoztál fel a csatornára, még megteheted.

Egyébként pedig többet is megtudhatsz az utazásaimról ezeken a blogbejegyzéseken keresztül.

Vagy bármikor visszatérhetsz a csatornámhoz.

Hahah.

Most pedig be kell vallanom valamit.

Ezt a blogbejegyzést valójában egy kétségbeesett próbálkozásként írtam meg arra, hogy prokrastináljak, és ELKERÜLJEM AZ ELSŐ VIDEÓMON VALÓ MUNKÁT.

Vajon valaha eljutok odáig?

Ez továbbra is nyitott kérdés.

Nem tudom a választ.

De ezt elmondhatom:

bármilyen helyzet, amely arra késztet, hogy a csatorna megtervezésén gondolkodjak, egy-egy lépéssel valójában közelebb vihet a fő célhoz: hogy végül ténylegesen elindítsam.

Maradj velem.