It’s time to stop for a bit and look back how this travel looks so far in numbers. Btw, I think I screwed up counting the days. Anywho. I started to draft down the number of countries (10+1 territory), islands (4), continents (3) I’ve touched during this trip so far. Also did some calculations ofContinue reading “Day 193: Reflections, aka over half year on the road from Hungary to Patagonia… Are you still sure about that?”
Author Archives: kiss.the.journey
Día 193: Reflexiones, alias más de medio año en la carretera de Hungría a Patagonia… ¿Sigues estando seguro de eso?
Ya es hora de parar un poco y mirar hacia atrás para ver cómo se ve este viaje hasta ahora en números. Por cierto, creo que la he cagado contando los días. En fin. Empecé a apuntar el número de países (10+1 territorio), islas (4) y continentes (3) que he tocado durante este viaje hastaContinue reading “Día 193: Reflexiones, alias más de medio año en la carretera de Hungría a Patagonia… ¿Sigues estando seguro de eso?”
Tag 160: Ikigai, aka der Grund, warum ich mein ‚No-Fly‘-Reiseprojekt gekapert habe
Gestern war ich auf dem Weg von Miami nach Bermuda, ungefähr 10.000 Meter über dem Meer, und hatte ein paar ziemlich verwirrte, verhedderte Gedanken über diese Reise. Erik hat mir den indischen Spruch beigebracht, den er während seiner früheren Hitchhiking-Reise durch Mexiko gelernt hatte: „Reise nicht schneller, als deine Seele dir folgen kann.“ Ich habeContinue reading “Tag 160: Ikigai, aka der Grund, warum ich mein ‚No-Fly‘-Reiseprojekt gekapert habe”
160. nap: Ikigai – avagy miért adtam fel a „repülésmentes” utazási projektemet
Tegnap éppen Bermuda felé tartottam Miamiból, nagyjából 10 000 méterrel a tenger felett, és meglehetősen kusza gondolatok kavarogtak bennem ezzel az utazással kapcsolatban. Erik tanított nekem egy indián mondást, amit még mexikói stoppolásai idején tanult: „Ne utazz gyorsabban, mint ahogy a lelked követni tud.” Mostanában úgy érzem, hogy fénysebességgel utazom, és nehezemre esik utolérni magam.Continue reading “160. nap: Ikigai – avagy miért adtam fel a „repülésmentes” utazási projektemet”
Día 160: Ikigai, alias la razón por la que he secuestrado mi proyecto de viaje «sin vuelos»
Ayer iba de camino a Bermuda desde Miami, a unos 10.000 metros sobre el nivel del mar, y tenía algunos pensamientos confusos y enredados sobre este viaje. Erik me enseñó una frase indigena que había aprendido mientras hacía autostop por México en sus primeros años: «No viajes más rápido de lo que tu alma pueda seguirte.»Continue reading “Día 160: Ikigai, alias la razón por la que he secuestrado mi proyecto de viaje «sin vuelos»”
Day 160: Ikigai, aka the reason why I have hi-jacked my ‘no-fly’ travel project
Yesterday I was on my way to Bermuda from Miami approx 10.000 meters above the sea, and had some confused, tangled thoughts around this trip. Erik taught me the indian phrase, that he learned while hitchhiking through Mexico in his earlier days: ‘don’t travel faster, than your soul could follow.’ I feel, now I’ve beenContinue reading “Day 160: Ikigai, aka the reason why I have hi-jacked my ‘no-fly’ travel project”
144. nap: Kövesd az áramlást
Kicsit túlterheltnek érzem magam néhány elkerülhetetlen változás miatt, amelyek már zajlanak, vagy hamarosan bekövetkeznek, úgyhogy úgy érzem, írnom kell róluk. Ha hosszú távon utazol, el kell fogadnod azokat a várható vagy váratlan fordulatokat, amelyek képesek alapjaiban meghatározni azt, hogyan éled meg az utazást. A triumvirátus vége, avagy a Wet Butt Company (vízesseggű csapat) szétszéled MégContinue reading “144. nap: Kövesd az áramlást”
Day 144: Follow the flow
Feeling a bit overwhelmed with some inevitable changes already happening or coming up soon, so I feel I have to write about them. When traveling long-term, one has to accept the either expected or unexpected turn of events that can shape the outlook of the experience. The end of the triumvirate aka the wet buttContinue reading “Day 144: Follow the flow”
Tag 144: Dem Flow folgen
Ich fühle mich gerade etwas überwältigt von einigen unvermeidlichen Veränderungen, die bereits passieren oder bald auf mich zukommen, und deshalb habe ich das Gefühl, dass ich darüber schreiben muss. Wenn man langfristig reist, muss man die erwarteten oder unerwarteten Wendungen akzeptieren, die die gesamte Erfahrung und deren Verlauf prägen können. Das Ende des Triumvirats akaContinue reading “Tag 144: Dem Flow folgen”
Día 144: Sigue el flujo
Me siento un poco abrumado por algunos cambios inevitables que ya están ocurriendo o que se avecinan, así que siento que tengo que escribir sobre ellos. Cuando viajas durante mucho tiempo, tienes que aceptar los giros de los acontecimientos, tanto esperados como inesperados, que pueden cambiar la perspectiva de toda la experiencia. El fin delContinue reading “Día 144: Sigue el flujo”
