Megérkeztem Mexikóvárosba, miután átvágtam azt a gordiuszi csomót, hogy hogyan jussak el a Karib-térségben fekvő St. Maartenről az amerikai kontinens szárazföldi részére.
Keserédes döntés volt.
Vitában álltam magammal amiatt, hogy megpróbáljak-e repülés nélkül továbbjutni a Karib-térségből hajóval, de:
túl későn kerültem bele a karibi hurrikánszezonba, és gyakorlatilag egyáltalán nem volt nyugatra tartó hajó,
ráadásul szűk volt az időkeretem, hogy augusztus elejére elérjem Guatemalát,
így cselekednem kellett, és a gyors döntés bizonyult a megfelelő útnak.
Megérkeztem Pepéhez, aki egy régi, „na, ezer éve nem láttalak” barátom az Erasmus-félévemből, amit még 2014-ben töltöttem Németországban.
Mivel úgy döntöttem, hogy a szárazföldre repülni fogok, nem maradt kétségem afelől, hogy akkor már egyenesen Mexikóvárosba kell jönnöm, hogy ismét találkozzam vele, és innen folytassam az utam dél felé.
Mexikóról és Mexikóvárosról
Ez már a második alkalom, hogy Mexikóban és Mexikóvárosban járok, bár az első alkalommal csak egy hétvégét töltöttem itt, amikor Coyoacánba és Tepoztlánba látogattam.
Ezúttal többet akartam látni Mexikóból, nem csak a fővárost.
Amikor rájöttem, hogy Mexikó mekkora ország, és hogy 32 szövetségi entitásból áll – 31 államból, miközben Mexikóváros külön szövetségi entitás –, szerettem volna az időm és az útitervem függvényében a lehető legtöbbet látni belőle.
Mexikóváros és a környező agglomeráció körülbelül 21 millió embernek ad otthont, amivel a világ ötödik legnagyobb városi térsége.
Mexikó, illetve néhány más mexikói város a magas emberölési arányokról szóló listákon az élen szerepel, így amikor ideérkeztem, automatikusan bekapcsolt bennem egy magasabb szintű éberség.
Eddig azonban azokban a mexikóvárosi kerületekben, ahol jártam, teljesen biztonságban éreztem magam.
Nem találkoztam semmilyen bűncselekménnyel, és senki nem közeledett felém problémás módon.
Úgy gondolom, hogy ha az ember használja a józan eszét, és tudja, mely kerületeket érdemes elkerülni, akkor nagy eséllyel elkerülheti a bajt.
Ami Mexikóban mindig meglep, az az ország gazdaságának az ereje.
Rengeteg sztereotípia és rasszista vicc kering a mexikóiakról, de amikor idejössz, és megtapasztalod ennek a városnak és az egész országnak a méretét, az ember akarva-akaratlanul is szerényebbé válik azzal kapcsolatban, amit korábban Mexikóról és a mexikóiakról gondolt.
Mexikó Brazília után Latin-Amerika második legnagyobb gazdasága, és már önmagában Mexikóváros mérete is elég ahhoz, hogy az ember kétszer is átgondolja a mexikóiakkal kapcsolatos sztereotípiáit.
Persze a szegénység és a bűnözési ráta magasabb, mint a nyugati országokban, de az az érzésem, hogy az átlagos, törvénytisztelő ember itt képes megélhetést teremteni magának, miközben élvezi és magáénak érzi Mexikó csodálatos kultúráját.
A következő lépések: az útvonal megtervezése dél felé
Ez lesz a nagyjából megtervezett útvonalam Mexikóvárosból dél felé, mivel augusztus elejére el kell érnem Guatemalát.
Összerakok a ChatGPT-vel egy egyszerű, „nem lehet elrontani” típusú útvonalat.
A leendő guatemalai idegenvezetőm, akihez éppen tartok, már megtervezte nekem ezt az egészet, és nagyon jól megcsinálta.
Én most csak azért csinálom újra, hogy biztos legyek benne, hogy minden rendben lesz.
Egyáltalán nem azért, hogy alábecsüljem azt a munkát, amit ő végzett.
Ő egyébként elképesztően megbízható – a világ legjobb idegenvezetője, teljesen ingyen, rengeteg helyi tudással.
Egyszerűen szeretném jobban megérteni és fejben is rögzíteni az útvonalat, mert egyedül fogok dél felé haladni, minimális vagy konkrétan nulla spanyoltudással, miközben útközben rengeteg látnivaló vár.
Terv szerint szerdán indulok el Mexikóvárosból, miután holnap meglátogatom Teotihuacán piramisait a várostól északkeletre.
A ChatGPT-nek feltett kérdés az útvonalhoz:
Mexikóvárosból tömegközlekedéssel indulok San Marcos La Lagunába, a guatemalai Atitlán-tóhoz. 6 napom lesz arra, hogy elérjem a célállomást. Közben szeretném meglátogatni Mexikó főbb látnivalóit és néhányat Guatemalában is. Állíts össze egy kezelhető útvonalat, amellyel időben eljutok a célhoz, de nem túl kimerítő az utazás.
ChatGPT válasza
Felülvizsgált útvonal Tuxtla érintésével:
ChatGPT válasza
Oaxaca-i éjszakázással, a fontos látnivalók kihagyása nélkül:
ChatGPT válasza
Oké, úgy tűnik, kezd összeállni valami.
Hagyjuk ki az éjszakai buszokat.
ChatGPT válasza
Na, akkor megvan.
Pepe szerint a Cañón del Sumidero kihagyhatatlan.
Oaxaca és San Cristóbal de las Casas meglátogatása pedig szerinte bőven elég kulturális élményt fog adni.
Pueblát feláldozom azért, hogy kevésbé legyen kimerítő az út.
Az ADO buszok helyett az Estrella Blanca vagy az Estrella Roja is használható tömegközlekedésként.
Azt is figyelembe kell vennem, hogy Mexikó és Guatemala lakottabb területein kívül elegendő készpénzre lesz szükségem.
Arra is oda kell figyelnem, hogy visszafogottabb, kevésbé feltűnő külsőt vegyek fel, hogy csökkentsem annak az esélyét, hogy bűnözők kiszúrjanak, illetve hogy jobb esélyeim legyenek alkudozáskor.
Amikor visszatértem St. Maartenre, rá kellett jönnöm, hogy pont a hurrikánszezon kellős közepén érkeztem vissza a szigetre.
Miután utánanéztem, hogy Beryl mit művelt tavaly a déli szigeteken, különösen Carriacou-n, elkezdtem újragondolni, hogy valóban a nyílt tengeren akarok-e lenni akkor, amikor hatalmas időjárási rendszerek alakulnak ki.
Ezért elkezdtem mindenféle tengerésszel beszélgetni, hogy megtudjam, ők hogyan látják ezt a szezont.
A tengerészek többsége már elhagyta St. Maartent, mivel a hajóbiztosítások nem fedezik azoknak a hajóknak a kárait, amelyek a Karib-térség északi részén maradnak.
Ideje volt tehát egy kicsit komolyabban utánajárnom a témának.
Először is el kell ismernem valamit: túl későn értem vissza ahhoz, hogy az utazási projektem eredeti terve szerint haladjak tovább.
Nincs bennem megbánás, mert az Egyesült Államokban gyönyörű időszakot töltöttem, amit semmiért nem cserélnék el.
De a tények azok tények.
A repülésmentes utazási projektem egy időre szem elől tévesztettem. Elterelődött a figyelmem, és néhány dolog fontosabbnak bizonyult annál, mint hogy vakon kövessem az eredeti célomat.
Először is: hogyan alakulnak ki a hurrikánok?
Van erről egy klassz, kétperces vizuális magyarázat a YouTube-on link
A National Oceanic and Atmospheric Administration, vagyis a NOAA link szerint a pikáns trópusi ciklonok – más néven hurrikánok – kialakulásához négy kulcsfontosságú összetevő szükséges:
Trópusi területen, óceán felett kell kialakulniuk, ahol a víz hőmérséklete meghaladja a 26,5 °C-ot.
Szükség van egy már létező trópusi légköri turbulenciára – vagyis valamilyen meglévő szélrendszerre, amely mozgatja a légkört.
A hurrikán tehát ennek a négy tényezőnek az együttállásából kialakuló időjárási rendszer, amelynek szélsebessége meghaladja a 74 mérföld/órát.
Persze még ennek a négy tényezőnek az együttállása sem garantálja automatikusan, hogy hurrikán alakul ki.
Nézzük az óceán vízhőmérsékletét
A hurrikánok az Egyenlítő környékén alakulnak ki, a Karib-térséget és az Egyesült Államok partvidékét elérő rendszerek pedig jellemzően Afrika partjaitól indulnak nyugat felé.
Szóval mondjuk azt, hogy Gabon környékéről indulnak.
Nézzük meg az aktuális óceánhőmérsékletet, hogy nagyjából megtippelhessük, mire lehet számítani a következő hetekben.
Gabon környékén az óceán átlagos hőmérséklete jelenleg 25,3 °C, a mai érték pedig 24,6 °C.
Augusztusra az előrejelzett maximum 26,8 °C, az átlag pedig 25,5 °C.
Az én értelmezésem szerint – és a St. Maarten-i tengerészekkel folytatott beszélgetéseim alapján – ez azt jelenti, hogy a közeljövőben nem számítunk nagy trópusi légköri turbulenciára.
Legalábbis a következő hetekben nem.
Ez elég nagy különbség a tavalyi évhez képest, amikor Beryl már júliusban elérte a Karib-térséget.
Lehetséges út St. Maartenről Közép- vagy Dél-Amerikába hajóval
Beszélgettem néhány emberrel – többek között Erikkel, a korábbi kapitányommal –, hogy felmérjem, hogyan lehetne innen, az évnek ezen a pontján, lejutni hajóval Panamába vagy Kolumbiába.
Több Facebook-posztot is kiraktam, WhatsApp-üzeneteket küldtem helyi tengerészcsoportokba, és beszélgettem különböző hajósokkal.
Azt próbáltam kideríteni, hogy akar-e valaki most nyugat felé indulni Guatemala, valamelyik északi sziget vagy a szárazföld irányába.
De egyáltalán nem találtam senkit.
Legalábbis senkit, aki ebben az időpontban nyugat felé akart volna menni.
Így felmerült egy alternatív útvonal.
Ezt a ChatGPT-vel is leellenőriztem: dél felé, Martinique irányába.
Martinique ugyanis az úgynevezett hurrikánövön kívül eső, biztonságosabb irányként jöhet szóba.
Martinique nemcsak egy földi paradicsom, hanem több mint tízszer akkora sziget, mint St. Maarten, és egy hatalmas marinával is rendelkezik.
Ez pedig jelentősen megnöveli az esélyét annak, hogy innen találjak egy hajót, amely az ABC-szigetek felé tart.
Ha aktívan figyelem az időjárást, és 5–7 napos tiszta időablakokat keresek, akkor elméletileg elég nagy eséllyel el lehet jutni Martinique-ra.
Onnan pedig tovább lehet menni az ABC-szigetekre.
Az ABC-szigetek – Aruba, Bonaire és Curaçao – nemcsak stratégiailag fontos pontok, amelyek nagyjából 30–50 mérföldre fekszenek Venezuela partjaitól, vagyis a hurrikánzónán kívül, hanem mindössze 1–3 napos hajóútra vannak Cartagenától, Kolumbiától.
Cartagenából pedig újabb 1–3 napos hajózással el lehet érni Panamát.
Az útvonal tehát valahogy így nézne ki:
St. Maarten → Martinique → ABC-szigetek → Kolumbia → Panama
Na, nézzük meg, hogy ugyanez hogyan néz ki a ChatGPT-vel folytatott beszélgetésben.
Először is: mi történik egy vitorlással hurrikánban?
Elsőként azt akartam megérteni, milyen hatással van egy hurrikán – és ne felejtsük el, hogy hurrikánnak azt a rendszert nevezzük, amelyben a szélsebesség meghaladja a 74 mérföld/órát – egy vitorlásra.
Már az első kérdésből világossá vált, hogy a 41 csomó feletti szél jelentősen növeli a hajó felborulásának kockázatát.
Kérdés: Először is, hol van egy átlagos vitorlás felborulási pontja, vagyis mikor fordulhat fejjel lefelé?
Egy átlagos vitorlás felborulási pontja több tényezőtől függ, többek között:
– a hajótest kialakításától és a szélesség/hossz arányától – a ballaszttól és a tőke típusától – a vitorlázattól – a hajó tömegétől – a tenger állapotától és a hullámok irányától
Ennek ellenére egy általános becslést lehet adni.
⚓ Körülbelüli felborulási pont
A modern, 30–45 láb hosszú, egytestű túravitorlásoknál a felborulás szempontjából kritikus helyzet körülbelül 40–50 csomós szél felett alakulhat ki, különösen akkor, ha a hajót oldalról éri egy széllökés vagy hullám.
A valóságban azonban a felborulást általában nem önmagában a szél okozza, hanem a szél és a hullámok kombinációja.
Egy rossz szögben érkező hullám akár 30–35 csomós szélben is képes lehet ledönteni egy hajót.
🛟 Biztonsági intézkedések
Korán kell reffelni, vagyis csökkenteni kell a vitorlafelületet.
Viharvitorlát kell használni, vagy szélbe kell állni.
Figyelni kell a megfelelő súlyelosztásra.
És kerülni kell azt, hogy a hajó nagy, megtörő hullámokhoz képest keresztben álljon.
Ha egy konkrét hajótípust vagy méretet mondanék – például egy 36 lábas üvegszálas egytestű hajót –, akkor ennél pontosabb szélsebesség-tartományt is meg lehetne határozni.
Kérdés: St. Maartenről július 15-én szeretnék átkelni a Karib-tengeren Közép-Amerika felé. Van ennek kockázata?
Igen.
Július közepén már egyértelműen nő a hurrikánaktivitás az Atlanti-óceán térségében.
A Karib-tenger júliustól októberig a trópusi viharok és hurrikánok szempontjából aktív területnek számít.
A meleg víz, az alacsony szélnyírás és az Afrikából érkező trópusi hullámok tökéletes körülményeket teremtenek a ciklonok kialakulásához.
És ezek a viharok időnként meglehetősen gyorsan kialakulhatnak, kevés előzetes figyelmeztetéssel.
📍 St. Maarten → Közép-Amerika
Történelmi adatok
Július 10–20. között az Atlanti-óceánon már számos elnevezett vihar alakult ki, köztük több jelentős hurrikán is.
Júliusban átlagosan 1–2 trópusi rendszer alakul ki, és a gyakoriság a hónap előrehaladtával növekszik.
🧭 Meg lehet csinálni biztonságosan?
Csak nagyon szigorú feltételek mellett.
Valós idejű időjárás-előrejelzés és útvonaltervezés szükséges.
Olyan hajó, amely képes kezelni az erős záporokat, széllökéseket és rendezetlen tengert.
Rugalmas útvonal, amely lehetővé teszi a déli kitérőt – például az ABC-szigetek felé –, vagy akár az északi irányba történő menekülést, ha egy vihar kialakul.
És egy nagyon szűk, 3–5 napos időablak, amelyben az indulás előtt tiszta előrejelzés áll rendelkezésre.
🧭 Biztonságosabb alternatívák
Megvárni novembert vagy decembert, amikor a hurrikánszezon véget ér, és utána nyugat felé átkelni.
Ha viszont most mindenképpen tovább kell menni, akkor érdemes lehet egy olyan biztonságosabb zónába ugrani, mint Aruba, Curaçao vagy Bonaire.
Ezek a hurrikánövezet alatt helyezkednek el.
Ott ki lehet várni a szezon végét, vagy szűk időablakokkal tovább lehet haladni Kolumbia partjai mentén.
Összefoglalva
Tényező
Július 15-i helyzet
Hurrikánkockázat
Magas, és hetente növekszik
Biztonságos időablak
Ritka, rövid
Ajánlás
Nem javasolt, hacsak nem sürgős, megfelelő műholdas időjárási támogatással és menekülési tervvel
Mi van akkor, ha St. Maartenről Martinique-ra megyek, és onnan Panamába?
St. Maartenről Martinique-on keresztül Panamába hajózni technikailag lehetséges.
Július közepén azonban továbbra is kockázatos, mivel a hurrikánaktivitás egyre növekszik, különösen a Keleti- és Közép-Karib-térségben.
Ennek ellenére az általam módosított terv – vagyis először dél felé, Martinique-ra menni – okosabb és valamivel biztonságosabb stratégia, mint közvetlenül nyugatnak indulni St. Maartenről a Karib-tengeren keresztül.
🧭 Frissített útvonal: St. Maarten → Martinique → Panama
🌊 1. szakasz: St. Maarten → Martinique
Távolság: körülbelül 250–300 tengeri mérföld, vagyis nagyjából 2–3 nap.
Körülmények: passzátszelek, kezelhető hullámzás, klasszikus szigetről szigetre hajózós útvonal.
Kockázat: mérsékelt.
Továbbra is a hurrikánövben vagyunk, de szükség esetén biztonságos kikötőkben lehet menedéket keresni.
🛑 Várakozás és figyelés Martinique-on
Martinique rendelkezik hurrikánálló kikötőhelyekkel, megbízható időjárás-előrejelzéssel és jó ellátási lehetőségekkel.
Jó kiindulópont lehet ahhoz, hogy megvárjuk a megfelelő időablakot a Panamába vezető átkeléshez.
🌊 2. szakasz: Martinique → Panama az ABC-szigeteken keresztül
Két fő lehetőség van.
A lehetőség:
Martinique → Bonaire → Aruba → Kolumbia partvidéke → Panama
Hosszabb, de biztonságosabb.
Közelebb marad a partokhoz, és a hurrikánöv alatt halad.
Több lehetőséget ad megállásra és menedékkeresésre.
A főbb állomások:
Bonaire (Kralendijk) Aruba (Oranjestad) Santa Marta, Kolumbia Cartagena
B lehetőség:
Martinique → közvetlenül Panama
Körülbelül 1100 tengeri mérföld, vagyis 7–10 nap.
Gyorsabb, de sokkal kockázatosabb.
Nyílt vízen haladsz, és útközben nagyon kevés lehetőség van menedéket keresni.
Műholdas időjárásfigyelésre lenne szükség, például Iridium GO-ra vagy Garmin inReach-re.
✅ Az ajánlott stratégia
St. Maarten → Martinique július közepén.
Ezzel dél felé helyezed magad, és felkészülsz a következő szakaszra.
Figyeled a 10 napos időjárási előrejelzést.
Ha megnyílik egy nyugodtabb időszak, akkor az A útvonalat, vagyis az ABC-szigetek felé vezető utat érdemes választani.
Ez biztonságosabb, és több lehetőséget kínál arra, hogy szükség esetén kiszállj vagy menedéket találj.
A közvetlen útvonal csak akkor jöhet szóba, ha nagyon tapasztalt vagy az időjárás-alapú útvonaltervezésben.
És mindenekelőtt:
Rugalmasnak kell maradni.
Ha vihar alakul ki, maradj Martinique-on, vagy húzódj be az ABC-szigetekre.
Ne próbálj meg lefutni egy viharrendszert.
🧾 Amire szükség van
Viharstratégiai terv.
Valós idejű időjárási adatok.
Biztonságos kikötők listája.
Hurrikánmenedékek, például Le Marin Martinique-on, Kralendijk Bonaire-on vagy a Santa Marta marina.
Összefoglalás
Úgy tűnik, hogy a különböző források nagyjából megerősítik egymást.
Ez azt jelenti, hogy amennyiben nem alakul ki nagyobb időjárási rendszer, akkor papíron kivitelezhetőnek tűnik az út Martinique felé, majd Martinique-ról az ABC-szigeteken keresztül Panama vagy Kolumbia irányába.
Ez az információ összhangban van a következő hetek időjárás-előrejelzéseivel, illetve azzal is, amit a tengerészekkel és a ChatGPT-vel folytatott beszélgetések során hallottam.
DE.
Ha eddig eljutottál ennek a blognak az olvasásában, akkor vagy elképesztően hűséges olvasóm vagy, vagy a címben megláttad, hogy van benne egy easter egg, és egyszerűen rájöttél, hogy annak valahol a végén kell lennie.
Ez utóbbi esetben is jár neked az elismerés.
És ha a fenti két kategória valamelyikébe tartozol – ami technikailag még mindig lehetséges –, akkor tartozom neked az igazsággal.
Az igazság és a következő lépéseim
Az igazság az, hogy most verem be az utolsó szöget a repülésmentes projektem koporsójába.
Már megvettem ugyanis a repülőjegyeimet Mexikóvárosba.
Jövő szerdán elrepülök, hogy találkozzak a barátommal, Pepével, akit még az egyetemi ösztöndíjas éveim alatt ismertem meg.
Onnan pedig szárazföldön folytatom tovább dél felé, Panama irányába.
Úgy tűnik, a guatemalai idegenvezetőmnek csak néhány szabad hete van augusztusban.
És egyszerűen nem tudtam kihagyni a lehetőséget, hogy találkozzak vele.
Szóval ha valakit hibáztatni kell azért, hogy a repülésmentes utazási projektemet ilyen csúnyán elbuktam, akkor ő az egyetlen felelős.
Valamikor valószínűleg megnyitom a nyilvános hibáztatás lehetőségét.
Majd meglátom.
Ha nem lett volna ez a találkozó, valószínűleg megkockáztattam volna, hogy hajóval lejutok Martinique-ra.
A jelenlegi, mérsékelt óceánhőmérséklet mellett ez végső soron egy erősen kiszámított kockázat lett volna, mivel jelenleg nem látszik komoly hurrikánveszély.
Gondolatok az utazásomról és a Kiss.the.journey-ról
Érdekes belegondolni, hogyan indult ez az utazás.
Repülőgépekkel és a klímaváltozással kapcsolatos szorongások táplálták.
Talán valahol az egész egyfajta bizonyítéknak akart lenni a környezettudatosságra.
Ebből pedig mostanra elég csúnyán megbuktam.
Őszintén szólva már azt sem tudom pontosan, minek kellett volna lennie.
Ha visszanézek magamra 8–9 hónappal ezelőtt, egyszerűen csak egy összetört srácot látok egy hosszú kapcsolat vége után.
Tele szorongással.
Jövőbeli tervek nélkül.
Csak a jelent akartam élni, mert rájöttem, hogy mindannyian halandó lények vagyunk, és nem fogunk örökké élni.
Így pedig valójában nincs sok értelme annak, hogy ezt az életet túlságosan komolyan vegyük.
Sikerült átkelnem az óceánon.
A Karib-tengeren egyelőre nem fogok átkelni.
És ez keserédes érzést hagy bennem.
Mert valahol tudom, hogy meg tudnám csinálni.
Többféle tengeri körülmény között is bizonyítottam már.
Igen, kockázatos.
De a kockázat kiszámítható, és rengeteg adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy időben előre jelezzük a hurrikánok kialakulását.
Röviden:
Tudom, hogy meg lehet csinálni.
Csak nem fogom megcsinálni.
Mert úgy döntöttem, hogy ennek a projektnek a céljánál most fontosabb dolgokat helyezek előtérbe.
És ezen a ponton egy kicsit tanácstalanul állok azzal kapcsolatban, hogy akkor valójában miről is szól az utazásom.
Azt viszont biztosan tudom, hogy továbbra is egy gyönyörű utazás.
Egy olyan utazás, amelyért örökké hálás leszek, hogy megtörtént velem.
Minden egyes pillanatát értékelem.
Már önmagában az is kiváltság, hogy ezt megtehetem.
Egy évvel ezelőtt még minden egyes fillért megszámoltam a zsebemben.
Költségvetéseket építettem.
A megtakarításaimat próbáltam okosan kezelni.
Most pedig azon az úton vagyok, hogy szisztematikusan elégessem mindazt, amit korábban félretettem.
Mostanra rájöttem, hogy a pénz tulajdonképpen csak egy darab papír.
Semmi több.
Persze továbbra is jó dolog, mert hozzáférést adott ehhez az utazáshoz.
De ehhez azt is meg kellett tanulnom, hogyan lehet valóban hasznosan felhasználni.
Az elmúlt éveimet egy anyagi dolgokból felépített birodalom létrehozásával töltöttem.
Csak azért, hogy rájöjjek:
az egész valójában a kényelem illúzióját teremti meg.
És a kényelem megöli az emberi lelket.
Az én lelkem tavaly teljesen kiszáradt.
Most pedig újra éledezik.
Valójában a szívem megfagyott, és képtelen volt normális emberi érzelmeket produkálni.
És csak néhány héttel ezelőtt történt meg velem – valószínűleg 10–11 hónap után először –, hogy kétségbeesetten elkezdtem sírni.
Régóta nem sírtam.
És gyönyörű, felszabadító érzés volt.
Mert rájöttem, hogy még mindig ember vagyok.
Röviden:
Valami nagyon emberi történik velem ezen az utazáson.
És ez nem feltétlenül olyasmi volt, amire számítottam.
De talán pontosan ez benne az egész szépsége.
Hogy egyszerűen nem láttam előre, hogy ez fog történni.
Határozottan nyitott szívvel és együttérzéssel érkeztem erre az útra minden élőlény iránt.
Hogy meglássam, milyen messzire tud elvinni a kedvesség.
Nézzük meg, hogyan bontakozik ki mindez a következő fejezetben, amely Mexikóból indul.
Llegué a Ciudad de México después de cortar el nudo gordiano de cómo avanzar hacia el continente americano desde St Maarten, en el Caribe.
Fue una decisión agridulce, porque estaba en conflicto con la idea de intentar continuar sin volar desde el Caribe en barco, pero como:
Me había encontrado demasiado tarde en plena temporada de huracanes en el Caribe, con prácticamente ningún barco dirigiéndose hacia el oeste,
Tenía un plazo muy ajustado para llegar a Guatemala a principios de agosto,
tenía que actuar, y tomar una decisión rápida era el camino a seguir.
Llegué hasta Pepe, mi amigo de “cuánto tiempo sin verte” de toda la vida, a quien conocí durante mi semestre Erasmus en Alemania en 2014.
Volar hasta el continente no me dejó ninguna duda de que, si iba a volar, tenía que hacerlo directamente a Ciudad de México para encontrarme con él y continuar desde aquí hacia el sur.
Sobre México y Ciudad de México
Es mi segunda vez aquí, en México y en Ciudad de México, aunque la primera vez solo pasé un fin de semana aquí, visitando Coyoacán y Tepoztlán.
Esta vez quería ver más de México que simplemente la capital.
Al darme cuenta de que es un país enorme —México tiene 32 entidades federativas, con 31 estados (Ciudad de México es una entidad federativa separada)— quería ver todo lo que pudiera, basándome en el tiempo y el itinerario que tenía disponibles.
Ciudad de México, junto con sus alrededores, tiene una población de aproximadamente 21 millones de personas, siendo la quinta ciudad más grande del mundo.
México y algunas de las ciudades mexicanas también están en los primeros puestos de las listas de tasas de homicidio, así que al venir aquí se activó en mí un nivel de alerta más elevado.
Hasta ahora, los distritos de Ciudad de México por los que he estado moviéndome eran muy seguros y no me he encontrado con ningún tipo de actividad criminal ni nadie se me ha acercado con malas intenciones.
Creo que mientras uses el sentido común y sepas qué distritos debes evitar, puedes evitar problemas.
Lo que siempre me sorprende de México es la fuerza de su economía.
Hay muchos estereotipos y chistes racistas sobre los mexicanos, pero cuando vienes aquí y sientes el tamaño de la ciudad y del país, te quedas impresionado por lo fuerte que es la economía del país.
Tiene la segunda economía más grande de Latinoamérica después de Brasil, y solo el tamaño de Ciudad de México ya te hace replantearte muchos de los estereotipos que puedas tener sobre los mexicanos.
Claro que la pobreza y las tasas de criminalidad son mucho más altas que en los países occidentales, pero tengo la sensación de que el ciudadano medio que respeta la ley puede ganarse la vida aquí, disfrutando y abrazando la maravillosa cultura de México.
Planificando los próximos pasos del itinerario para avanzar hacia el sur
Este será mi plan aproximado para dirigirme hacia el sur desde Ciudad de México, ya que necesitaré llegar a Guatemala a principios de agosto.
Voy a preparar con ChatGPT un itinerario sencillo, sin complicaciones.
Mi futura guía turística más increíble de Guatemala, hacia donde me dirijo, ya hizo esto por mí, simplemente lo estoy rehaciendo para asegurarme de que todo estará bien.
Ella es extremadamente fiable, la mejor guía turística de todas, gratis y con muchísimo conocimiento, y no estoy haciendo esto para desacreditar en absoluto lo que hizo, sino más bien para interiorizar el itinerario, ya que estaré solo avanzando hacia el sur con poco o ningún conocimiento de español y hay muchísimo que ver por el camino.
Planeo salir este miércoles de Ciudad de México, después de visitar mañana las pirámides de Teotihuacán, al noreste.
Prompt para ChatGPT: para el próximo itinerario:
Bajando desde Ciudad de México en transporte público hasta San Marcos La Laguna, en Guatemala, en el Lago de Atitlán. Tendré 6 días para llegar a mi destino. Mientras tanto, me gustaría visitar los principales lugares turísticos de México y algunos de Guatemala. Prepara un itinerario manejable para llegar a destino a tiempo sin que el viaje sea demasiado agotador.
Fuente: ChatGPT
Itinerario revisado incluyendo Tuxtla:
Fuente: ChatGPT
Pasando la noche en Oaxaca sin perder los lugares clave:
Fuente: ChatGPT
Vale, parece que algo está tomando forma.
Vamos a olvidarnos de los autobuses nocturnos.
Fuente: ChatGPT
Ya estamos llegando.
Según Pepe, el Cañón del Sumidero es imprescindible, visitar Oaxaca y San Cristóbal de las Casas debería proporcionar suficiente contenido cultural.
Voy a sacrificar Puebla para que el viaje sea menos agotador.
En lugar de los autobuses ADO, se pueden utilizar Estrella Blanca o Estrella Roja como formas de transporte público.
También tengo en cuenta que necesitaré suficiente efectivo fuera de las zonas residenciales de México y Guatemala.
También tendré que adoptar un perfil más discreto para evitar posibles acercamientos criminales y mejorar mis posibilidades de negociar los precios.
Made it to Mexicocity after cutting the Gordian knot of how to progress to mainland America from St Maarten in the Caribbeans. This was a bittersweet decision to make, because I was conflicted with the idea of trying to progress without fly from the Caribbeans via boat, but as
1. I have found myself in the middle of the hurricane season on the Caribbeans way too late, with zero to no boats heading west,
2. Having a tight timeline to reach Guatemala by early August,
I had to act, and making a fast decision was the way to go.
I made it to Pepe, who is my ‘long time no see’ friend from my Erasmus semester spent back in 2014 in Germany. Flying over to mainland left me with no doubt that if I do fly, it has to be directly to Mexicocity to meet him and progress down south from here.
About Mexico and Mexicocity
It’s my second time here in Mexico and Mexicocity, though the first time I only spent here a weekend going to Coyoacan, and Tepoztlan.
This time wanted to see more of Mexico than just the capital. Realizing it’s an enormous country, Mexico has 32 federal entities with 31 states (Mexicocity is a separate federal entity), I wanted to see as much as I possibly could based on the timeline and itinerary I had.
Mexicocity with it’s surrounding has a population of approximately 21 million people, being the 5th largest city in the world.
Mexico and some of the Mexican cities are also on the top of the homicide rate list, so having come here switched on in me a higher level of alertness. So far in the districts of Mexico I’ve been roaming around in, were highly safe and didn’t encounter any sort of criminal activity nor being approached by anyone. I think as long as you use common sense and know which districts you should avoid, you can avoid trouble.
What always surprises me about Mexico is the power of it’s economy.
There are a lot of stereotyping and racist jokes about Mexicans, but when you come here and feel the size of the city and the country, you are left humbled how strong the economy of the country is. It has the second largest economy in Latin America after Brasil, and alone the size of Mexicocity makes you double think of all the stereotypes you may have about Mexicans. Surely, poverty and criminal rates are way higher than in Western countries, but I have a feeling that the average law-abiding citizen can earn a living here, enjoying and embracing the wonderful culture of Mexico.
Next steps planning the itinerary progressing down south
This will be my rough planning to head down south from Mexicocity, as I’ll need to reach Guatemala by early August.
I will put together a no brainer itinerary with ChatGPT. My most awesome future tour guide in Guatemala, who I’m heading to, already did this for me, I’m just redoing again to make sure I’ll be okay. She is highly reliable though, the best tour guide ever, free of charge with a lot of know-how, and I’m not doing this to discredit what she did at all, more to internalize the itinerary as I’ll be on my own heading south with little to no Spanish knowledge and there is a lot to see on the go.
Planning to head off this Wednesday from Mexico-city, after visiting tomorrow the pyramids of Teotihuacan on the north east.
Prompting ChatGPT: for the next itinarery:
Heading down from Mexicocity via public transport to San Marcos La Laguna in Guatemala at Lago de Atitlan. I will have 6 days to reach destination. Meanwhile would like to hit main sightseeing points in Mexico and few in Guatemala. Put together a managable itinerary to reach destination on time with not too exhausting travel
Source: ChatGPT
Revised itinerary including Tuxtla:
Source: ChatGPT
With Overnighting in Oaxaca without losing key sights:
Source ChatGPT
Okie, looks like we have something forming.
Let’s skip overnight buses.
Source: ChatGPT
Getting there. Per Pepe, Canyon del Sumidero is a must have, visiting Oaxaca and San Cristobal de las Casas should be giving enough traction for cultural sights. I will sacrifice Puebla for making the trip less exhausting.
Instead of ADO buses, Estrella Blanca or Estrella Roja can be used as form of public transports.
Also considering will need enough cash outside the residential area of Mexico and Guatemala.
Will also need to consider a lower-key outlook to avoid potential criminal approaches and better my chances for bargaining prices.
Coming back to St Maarten I had to realize that I came back to the island in the right middle of the hurricane season. After I looked up Beryl’s work last year on the southern islands, especially in Carriacou, it made me second guess if I want to be out on the open sea, while having big weather systems forming.
So I started to have a chat with sailors of all sorts to gather more information how they feel about the season.
The majority of the sailors have already left St Maarten, because the boat insurance is not covering the boats’ damages, that stay in the northern Caribbean region, so it was time to get my head around the topic in a bit more detail.
Something I have to acknowledge upfront, that I came back too late for my travel project. There is no regrets, because I had a beautiful time in the US, that I would not exchange for anything, but facts are facts. My no-fly travel project got out of sight, I’ve distracted myself and some things turned out to be more important than pursuing my travel project goalblindfoldedly.
First things first. How are hurricanes forming?
There is a cool 2 minutes visual on Youtube about this, see link
As per the National Ocean and Atmospheric Administration’s website (NOAA) (see link), spicy tropical cyclones or in other words hurricanes have 4 key ingredients:
1. forming in tropical areas over the ocean, where the ocean water temperature exceeds 26.5C;
2. there is a pre-existingtropical disturbance (in other words, existing wind that moves the atmospheric air)
3. The ocean heat is fueling the thunderstorm activity
Hurricanes are considered to be weather systems that form as an interplay of the above 4 points, exceeding 74mph. Even the interplay of these 4 factors don’t always end up in hurricanes though.
So let’s look at the ocean water temperatures
Hurricanes form around the equator, and the ones that hit the Caribbeans and the US coastline, start from the African coast heading west, so I’ll hit Gabon as it’s starting point, let’s look at the current ocean water temperatures, to have a guess of what can be expected in the upcoming weeks.
In August, the forecasted max temperate is 26.8 C, but the average is 25.5 C.
In my translation, and based on the conversations I had with sailors in St Maarten, this means there is no big tropical disturbance expected in the near future, but at least not in the upcoming weeks.
This is quite a difference compared to last year, where Beryl has hit the Caribbeans in July.
Possible route down from St Maarten to Central or South Americaby boat
I’ve been looking around talking to a few people, among others, Erik, my former captain, to get a feel for how the route could be possibly done down to Panama or Colombia at this point, being so late in the season.
I sent out several Facebook posts, Whatsapp notes in local Whatsapp sailor groups, talked to some sailors, to get a feel for, if someone wants to head west at this point, but there is absolutely no one – at least I didn’t come across anybody, who wants to go west and hit Guatemala or any northern islands or mainland at this point.
So an alternative route came up, that I have also backed up by ChatGPT going down south to Martinique, which is considered as a hurricane haul.
Martinique is not just an earthly paradise, but an island over 10 times bigger than St Maarten, with an enormous marina, which makes it highly possible, from the island to catch a boat heading to the ABC islands.
Actively monitoring the weather forecast with 5-7 days clean weather windows, it would be highly likely to be able to reach Martinique, and then hit the ABC islands.
The ABC islands of Aruba, Bonaire and Curacao, are not just important strategic points that lay somewhere 30-50 miles off the Venezuelan coast, outside of the hurricane hot zones, but they are just 1-3 days sail away from Cartagena, Colombia. From Cartagena, through another 1-3 days sail Panama could be reached.
The possible route to go down from St Maarten, to Panama or Colombia through Martinique and/or the ABCs during hurricane season by boat
Okay, let’s look at how the same discussion looks like with ChatGPT.
First, I wanted to understand what is the impact of a hurricane (don’t forget, we call a weather system a hurricane, that exceeds 74mph) on a sailing boat.
From the first question it’s clear, that 41+knots winds substantially increase the capsizing risks of a boat.
Q: First of all, what is the capsizing point (when a sailing boat turns upside down) of an average sailing boat?
The capsizing point of an average sailing boat depends on multiple factors including:
– Hull design and beam-to-length ratio
– Ballast and keel type
– Sail configuration
– Boat displacement
– Sea state and wave direction
That said, here’s a general breakdown:
⚓ Approximate Capsizing Point
For modern monohull cruising sailboats (30–45 ft), the capsizing moment can occur in wind over 40–50 knots (especially if hit beam-on by a gust or wave). In real terms, the capsize usually results from a combination of wind and waves, not wind alone. A wave can knock down a boat even in 30–35 knots if it strikes at the wrong angle.
🛟 Safety Mitigations
Reef early (reduce sail area) Use storm sails or heave to Maintain proper weight distribution Avoid sailing beam-on to large breaking waves
If you have a specific boat type or size in mind (e.g., 36 ft fiberglass monohull), I can give a more tailored capsize wind range.
Yes, sailing from St. Maarten to Central America on July 15th is risky, primarily because you are entering the core of the Atlantic hurricane season.
Q: From St Maarten, I want to cross the Caribbean Sea to Central America on July 15th, is there a risk?
🌪️ Risk Overview for July 15
🔺 Key Concerns:
Mid-July marks the ramp-up of hurricane activity in the Atlantic Basin. The Caribbean Sea is a hot zone for tropical storms and hurricanes starting in July through October. Warm water, low wind shear, and tropical waves from Africa create the perfect breeding ground for cyclones. Storms can form quickly, often with little advance warning.
📍 St. Maarten to Central America Route (General West-Southwest)
📊 Historical Data
From July 10–20, the Atlantic has seen many named storms, including several major hurricanes (e.g., Hurricane Emily 2005, Category 4, struck the Yucatán in mid-July). On average, 1–2 tropical systems may form in July, with increasing frequency each week.
🧭 Can it be done safely?
Only under strict conditions:
With real-time weather routing support (e.g., PredictWind, Weather4D, or via satellite services like Iridium GO). A boat capable of handling strong squalls and confused seas. A flexible route — prepared to divert south (e.g., to ABC islands) or north (e.g., to Cuba) if a storm forms. A tight 3–5 day weather window, with a clean forecast before departure.
🧭 Safer Alternatives:
Delay until November–December, after hurricane season, to cross westward. If you must move now, consider: Short hop to a safer zone like Aruba, Curaçao, or Bonaire, which lie below the hurricane belt. Wait there until the season ends or move on via Colombia’s coast with tighter windows.
✅ Summary:
Factor
July 15 Condition
Hurricane risk
High (escalating weekly)
Safe weather window
Rare, short-term only
Recommendation
Not advised unless urgent, with full satellite weather support and an escape plan
What if I go down from St Maarten to Martinique and then from there to Panama
Sailing from St. Maarten to Panama via Martinique is technically possible, but in mid-July, it remains risky due to increasing hurricane activity, especially through the Eastern and Central Caribbean.
That said, your adjusted plan — heading south to Martinique first — is a smarter and slightly safer strategy than going directly west across the Caribbean Sea from St. Maarten.
🧭 Updated Route: St. Maarten → Martinique → Panama (July 15+)
🌊 Leg 1: St. Maarten to Martinique
Distance: ~250–300 nautical miles (approx. 2–3 days) Conditions: Trade winds, manageable seas, standard island-hopping route Risk: Moderate — you’ll still be in the hurricane belt, but can anchor in safe harbors if needed
🛑 Wait and Watch Option in Martinique:
Martinique has hurricane moorings, reliable forecasts, and good provisioning. Use it as a launching point to time a weather window for the crossing to Panama.
Longer but safer: stays closer to coastlines, below the hurricane belt Stops allow for flexibility and shelter Sail with or near the trades, calmer the farther south you go Key ports: Bonaire (Kralendijk), Aruba (Oranjestad), Santa Marta (Colombia), Cartagena
Option B: Martinique → Direct to Panama (approx. 1,100 NM, 7–10 days)
Faster but riskier due to open water and potential for tropical development Very few shelter options en route Must monitor weather via satellite (e.g., Iridium GO, Garmin inReach)
✅ Recommended Strategy
Sail St. Maarten → Martinique (mid-July) Use this to position south and prepare. Monitor the 10-day weather window. If a calm period opens: Option A (ABCs) is safer and gives more exit points. Option B (direct) only if highly experienced with weather routing. Stay flexible: if a storm brews, stay put in Martinique or hide in ABCs. Do not attempt to outrun a system.
🧾 What You Need
Storm tactics plan (Jordan series drogue or sea anchor) Real-time weather (Iridium GO, Starlink + PredictWind, or Garmin inReach) Safe ports list along the way Hurricane holes: Le Marin (Martinique), Kralendijk (Bonaire), Santa Marta marina
———-———-———-———-———-
Summary
Okay, it seems like the different sources are backing up each other.
This means, as long as there is no bigger weather system forming, the passage towards Martinique, and from Martinique through the ABCs either to Panama or Colombia, on paper should be doable.
This info is aligned with the next few weeks’ weather forecast, and with the sailors and ChatGPT has been generally sharing about the conditions.
BUT
If you have got so far reading this blog, that means you are an extremely loyal reader of mine, or reading in the title that there is an easter egg, you have simply figured it out that it should be at the end, for which I still need to give the credit to you.
And that means, if you fall under either of the two above categories – which is technically still possible, I owe you the truth.
The truth and my next steps
The truth is, I’m hitting the last nail into my no-fly project’s coffin, as I have already bought my flight tickets to Mexicocity and I’m flying out next Wednesday to meet my friend Pepe, who I’ve met during my college scholarship years. And then I’m descending down on land targetting Panama.
Apparently my tour guide in Guatemala only has a few weeks free in August, and I just couldn’t miss out on meeting her. So if there is someone to blame, that I have failed on my no-fly travel project big time, that’s her and her only. I’ll probably open up the floor for public blaming at one point. I’ll think about it.
If it wasn’t up to this meeting, I would have probably risked trying to get down by boat to Martinique, which in the end is a highly calculated risk, under the current moderate ocean water temperature conditions, as no high hurricane risks are at sight currently.
Forming thoughts about my travels and the Kiss.the.journey
It’s interesting, how this travel has started, fueled by anxieties towards flights and climate change. Somewhere, maybe, it wanted to be a testimony for environmental consciousness, that I have failed upon big time.
In fact, honestly, I don’t even know what it wanted to be. Looking back at myself 8-9 months ago, I was just a heartbroken guy after a long-term relationship break-up, with a lot of anxieties and with no future plans just wanting to live for the present, realizing that we are all mortal beings and we won’t live forever, so there is no real point of taking this life way too serious.
I managed to cross the ocean, I won’t cross the Caribbean sea for now, which leaves me with a bittersweet taste in my mouth, because somewhere, I know I could do it, I’ve been proven in multiple sea conditions and while it’s risky, the risks are still calculated and there is a fair amount of data to forecast the forming of hurricanestimely. So in short, I know it’s doable, I just won’t do it, because I have decided to prioritize other things, over the aim of this project.
So at this point, I’m kind of puzzled what my travels really are about. I know for sure, that it’s still a beautiful journey, that I’m forever grateful for to have happened to me. I honor every single moment I have, over the privilege of being able to do this.
A year ago I’ve been counting every dime in my pocket building up saving budgets, managing my savings and now I’m on the path of systematically burning it all up what I’ve been saving up. I just realized money is just a printed paper, nothing more. It’s still good, because it gave me access to this trip, but for that, I had to realize how it could be used beneficially. I have been building an empire of material things over my past years just to realize it’s all creating an illusion of comfort. And comfort is killing the human soul. My soul felt dried out last year and now it’s reviving. In fact, my heart got frozen and was incapable of producing normal human emotions, and it happened to me just a few weeks ago, probably after 10-11 months, that I’ve just started to cry desperately. Didn’t cry for a long time and it felt beautiful and relieving, that I’m still human.
So in short, something human is happening to me on this trip, that was not something I have necessarily anticipated to happen in such form.
But I guess that’s the absolute beauty about it, that I just didn’t see it coming.
I definitely came into this trip with an open heart and compassion to every living being, to see how far kindness can take me.
Let’s see how will it play out in the next chapter starting from Mexico!
Volviendo a St Maarten, tuve que darme cuenta de que había regresado a la isla justo en plena temporada de huracanes. Después de investigar lo que hizo Beryl el año pasado en las islas del sur, especialmente en Carriacou, empecé a preguntarme si realmente quería estar en mar abierto mientras se estaban formando grandes sistemas meteorológicos.
Así que empecé a charlar con todo tipo de marineros para recopilar más información sobre cómo se sentían respecto a la temporada.
La mayoría de los marineros ya se habían marchado de St Maarten, porque el seguro de los barcos no cubre los daños de los barcos que permanecen en la región norte del Caribe, así que era hora de entender el tema con un poco más de detalle.
Hay algo que tengo que reconocer de entrada: volví demasiado tarde para mi proyecto de viaje. No hay ningún arrepentimiento, porque pasé un tiempo precioso en Estados Unidos, que no cambiaría por nada, pero los hechos son los hechos. Mi proyecto de viaje sin vuelos se perdió de vista, me distraje y algunas cosas resultaron ser más importantes que perseguir ciegamente el objetivo de mi proyecto de viaje.
Lo primero es lo primero. ¿Cómo se forman los huracanes?
Hay un vídeo visual muy bueno de 2 minutos en YouTube sobre esto, aquí está el enlace.
Según la página web de la National Oceanic and Atmospheric Administration (NOAA) (ver enlace), los picantes ciclones tropicales, o en otras palabras, los huracanes, tienen 4 ingredientes clave:
Se forman en zonas tropicales sobre el océano, donde la temperatura del agua del océano supera los 26,5 °C;
Existe una perturbación tropical preexistente (en otras palabras, viento existente que mueve el aire de la atmósfera);
El calor del océano alimenta la actividad de las tormentas eléctricas;
Los huracanes se consideran sistemas meteorológicos que se forman por la interacción de estos 4 factores y que superan las 74 mph. Sin embargo, ni siquiera la interacción de estos 4 factores siempre acaba produciendo huracanes.
Así que veamos las temperaturas del agua del océano
Los huracanes se forman alrededor del ecuador, y los que golpean el Caribe y la costa estadounidense comienzan en la costa africana y se dirigen hacia el oeste, así que voy a tomar Gabón como punto de partida y vamos a mirar las temperaturas actuales del agua del océano, para hacernos una idea de lo que podemos esperar en las próximas semanas.
En agosto, la temperatura máxima prevista es de 26,8 °C, pero la media es de 25,5 °C.
En mi traducción, y basándome en las conversaciones que tuve con los marineros en St Maarten, esto significa que no se espera una gran perturbación tropical en el futuro próximo, o al menos no en las próximas semanas.
Esto es bastante diferente de lo ocurrido el año pasado, cuando Beryl golpeó el Caribe en julio.
Posible ruta en barco desde St Maarten hacia Centroamérica o Sudamérica
He estado dando vueltas y hablando con algunas personas, entre ellas Erik, mi antiguo capitán, para hacerme una idea de cómo podría hacerse la ruta hacia Panamá o Colombia a estas alturas, estando ya tan avanzada la temporada.
Publiqué varios posts en Facebook, mensajes de WhatsApp en grupos locales de marineros, hablé con algunos marineros, para ver si alguien quería dirigirse hacia el oeste en este momento, pero no hay absolutamente nadie —al menos no me he encontrado con nadie— que quiera ir hacia el oeste y llegar a Guatemala o a cualquiera de las islas del norte o al continente en este momento.
Así que surgió una ruta alternativa, que también contrasté con ChatGPT: bajar hacia el sur hasta Martinica, que se considera una zona de refugio frente a los huracanes.
Martinica no solo es un paraíso terrenal, sino que es una isla más de 10 veces más grande que St Maarten, con una marina enorme, lo que hace bastante probable que desde la isla pueda encontrar un barco que se dirija hacia las islas ABC.
Monitorizando activamente el pronóstico meteorológico y buscando ventanas de 5–7 días de buen tiempo, sería bastante probable poder llegar a Martinica y después dirigirse hacia las islas ABC.
Las islas ABC —Aruba, Bonaire y Curazao— no solo son puntos estratégicos importantes que se encuentran a unos 30–50 millas de la costa venezolana, fuera de las zonas más activas de huracanes, sino que además están a solo 1–3 días de navegación de Cartagena, Colombia.
Desde Cartagena, en otros 1–3 días de navegación se podría llegar a Panamá.
La posible ruta para bajar desde St Maarten hasta Panamá o Colombia pasando por Martinica y/o las ABC durante la temporada de huracanes en barco
Vale, veamos cómo queda la misma conversación con ChatGPT.
Primero quería entender cuál es el impacto de un huracán —no olvidemos que llamamos huracán a un sistema meteorológico que supera las 74 mph— sobre un velero.
Desde la primera pregunta queda claro que los vientos de más de 41 nudos aumentan considerablemente el riesgo de vuelco de un barco.
P: Primero que nada, ¿cuál es el punto de vuelco —cuando un velero se pone boca abajo— de un velero promedio?
El punto de vuelco de un velero promedio depende de múltiples factores, entre ellos:
– Diseño del casco y relación manga/eslora
– Lastre y tipo de quilla
– Configuración de las velas
– Desplazamiento del barco
– Estado del mar y dirección de las olas
Dicho esto, aquí tienes un desglose general:
⚓ Punto de vuelco aproximado
Para veleros modernos de crucero monocasco (30–45 pies), el momento de vuelco puede producirse con vientos de más de 40–50 nudos (especialmente si una ráfaga o una ola golpea de través). En términos reales, el vuelco normalmente es resultado de una combinación de viento y olas, no del viento por sí solo. Una ola puede tumbar un barco incluso con 30–35 nudos si lo golpea desde el ángulo equivocado.
🛟 Medidas de seguridad
Rizar las velas con antelación (reducir la superficie vélica). Utilizar velas de tormenta o ponerse a la capa. Mantener una distribución adecuada del peso. Evitar navegar de través respecto a grandes olas rompientes.
Si tienes en mente un tipo o tamaño específico de barco (por ejemplo, un monocasco de fibra de vidrio de 36 pies), puedo darte un rango de viento de vuelco más ajustado.
Sí, navegar desde St. Maarten hasta Centroamérica el 15 de julio es arriesgado, principalmente porque estás entrando en el núcleo de la temporada de huracanes del Atlántico.
P: Desde St Maarten quiero cruzar el mar Caribe hasta Centroamérica el 15 de julio, ¿hay riesgo?
🌪️ Resumen del riesgo para el 15 de julio
🔺 Principales preocupaciones:
A mediados de julio comienza a aumentar la actividad de huracanes en la cuenca del Atlántico. El mar Caribe es una zona caliente para tormentas tropicales y huracanes desde julio hasta octubre. El agua caliente, la baja cizalladura del viento y las ondas tropicales procedentes de África crean las condiciones perfectas para que se desarrollen ciclones. Las tormentas pueden formarse rápidamente, a menudo con poco margen de aviso.
🌊 Ruta St. Maarten → Centroamérica (generalmente hacia el oeste-suroeste)
📊 Datos históricos
Entre el 10 y el 20 de julio, el Atlántico ha registrado numerosas tormentas con nombre, incluidos varios huracanes importantes (por ejemplo, el huracán Emily de 2005, categoría 4, que golpeó Yucatán a mediados de julio). De media, 1–2 sistemas tropicales pueden formarse en julio, aumentando la frecuencia cada semana.
🌪️ ¿Se puede hacer de forma segura?
Solo bajo condiciones estrictas:
Con apoyo de navegación meteorológica en tiempo real (por ejemplo, PredictWind, Weather4D o servicios por satélite como Iridium GO).
Un barco capaz de soportar fuertes chubascos y mares desordenados.
Una ruta flexible, preparada para desviarse hacia el sur (por ejemplo, a las islas ABC) o hacia el norte (por ejemplo, Cuba) si se forma una tormenta.
Una ventana meteorológica ajustada de 3–5 días, con un pronóstico limpio antes de partir.
🛟 Alternativas más seguras:
Esperar hasta noviembre-diciembre, después de la temporada de huracanes, para cruzar hacia el oeste.
Si tienes que moverte ahora, considera:
Un salto corto hasta una zona más segura como Aruba, Curazao o Bonaire, que están por debajo del cinturón de huracanes.
Esperar allí hasta que termine la temporada o continuar por la costa colombiana con ventanas más ajustadas.
✅ Resumen:
Factor
Condición del 15 de julio
Riesgo de huracán
Alto (aumenta semanalmente)
Ventana meteorológica segura
Rara, solo a corto plazo
Recomendación
No recomendado salvo que sea urgente, con soporte meteorológico completo por satélite y un plan de escape
¿Qué pasa si bajo desde St Maarten hasta Martinica y desde allí hasta Panamá?
Navegar desde St. Maarten hasta Panamá vía Martinica es técnicamente posible, pero a mediados de julio sigue siendo arriesgado debido al aumento de la actividad de huracanes, especialmente en el Caribe oriental y central.
Dicho esto, tu plan ajustado —dirigirte primero hacia el sur, a Martinica— es una estrategia más inteligente y ligeramente más segura que cruzar directamente hacia el oeste desde St. Maarten por el mar Caribe.
🌴 Ruta actualizada: St. Maarten → Martinica → Panamá (15 de julio en adelante)
Más rápida pero más arriesgada debido al mar abierto y a la posibilidad de desarrollo tropical.
Muy pocas opciones de refugio en el camino.
Hay que monitorizar el tiempo por satélite (por ejemplo, Iridium GO, Garmin inReach).
✅ Estrategia recomendada
Navegar St. Maarten → Martinica (a mediados de julio) para posicionarte hacia el sur y prepararte.
Monitorizar la ventana meteorológica de 10 días.
Si aparece un periodo tranquilo:
La opción A (ABC) es más segura y ofrece más puntos de salida.
La opción B (directa) solo si tienes mucha experiencia en navegación meteorológica.
Mantenerse flexible: si se forma una tormenta, quedarse en Martinica o refugiarse en las ABC.
No intentes adelantar a un sistema meteorológico.
🧰 Lo que necesitas
Plan de tácticas para tormentas (Jordan series drogue o ancla de mar)
Información meteorológica en tiempo real (Iridium GO, Starlink + PredictWind o Garmin inReach)
Lista de puertos seguros a lo largo de la ruta
Refugios para huracanes: Le Marin (Martinica), Kralendijk (Bonaire), marina de Santa Marta
Resumen
Vale, parece que las diferentes fuentes se están respaldando unas a otras.
Esto significa que, siempre que no se esté formando un sistema meteorológico importante, el trayecto hacia Martinica y, desde Martinica pasando por las ABC, ya sea hasta Panamá o Colombia, sobre el papel debería ser factible.
Esta información está alineada con el pronóstico meteorológico de las próximas semanas y, en general, con lo que los marineros y ChatGPT han estado compartiendo sobre las condiciones.
PERO
Si has llegado hasta aquí leyendo este blog, significa que eres un lector extremadamente leal, o has leído en el título que hay un easter egg y simplemente has descubierto que debería estar al final, por lo que todavía tengo que darte el crédito que mereces.
Y eso significa que, si perteneces a cualquiera de las dos categorías anteriores —lo cual técnicamente todavía es posible—, te debo la verdad.
La verdad y mis próximos pasos
La verdad es que estoy clavando el último clavo en el ataúd de mi proyecto sin vuelos, porque ya he comprado mis billetes de avión a Ciudad de México y vuelo el próximo miércoles para reunirme con mi amigo Pepe, a quien conocí durante mis años de beca universitaria.
Y después voy a bajar por tierra con Panamá como objetivo.
Al parecer, mi guía turística en Guatemala solo tiene unas pocas semanas libres en agosto, y simplemente no podía perderme la oportunidad de verla.
Así que si hay alguien a quien culpar porque he fracasado estrepitosamente con mi proyecto de viaje sin vuelos, es ella y solo ella.
Probablemente en algún momento abriré el turno para que el público pueda culparla. Ya lo pensaré.
Si no fuera por este encuentro, probablemente habría intentado bajar en barco hasta Martinica, lo que al final es un riesgo altamente calculado bajo las actuales condiciones moderadas de temperatura del agua del océano, ya que actualmente no se vislumbran grandes riesgos de huracanes.
Formando pensamientos sobre mis viajes y el Kiss.the.journey
Es interesante cómo este viaje comenzó impulsado por las ansiedades relacionadas con los vuelos y el cambio climático.
En algún punto, quizá quería ser un testimonio de conciencia medioambiental, algo en lo que he fracasado estrepitosamente.
De hecho, sinceramente, ni siquiera sé en qué quería convertirse.
Mirando atrás hacia mí mismo hace 8–9 meses, solo era un tipo con el corazón roto después de terminar una relación de larga duración, con muchas ansiedades y sin ningún plan de futuro, simplemente queriendo vivir el presente, dándome cuenta de que todos somos seres mortales y que no vamos a vivir para siempre, así que realmente no tiene sentido tomarse esta vida demasiado en serio.
Conseguí cruzar el océano; por ahora no voy a cruzar el mar Caribe, lo que me deja un sabor agridulce en la boca, porque, en algún lugar dentro de mí, sé que podría hacerlo.
He demostrado que puedo hacerlo en múltiples condiciones marítimas y, aunque es arriesgado, los riesgos siguen siendo calculables y existe una cantidad razonable de datos para predecir a tiempo la formación de huracanes.
Así que, en resumen, sé que es factible.
Simplemente no lo voy a hacer, porque he decidido priorizar otras cosas por encima del objetivo de este proyecto.
Así que en este punto estoy bastante desconcertado sobre de qué trata realmente mi viaje.
Sé con certeza que sigue siendo un viaje precioso, por el que estaré eternamente agradecido.
Honro cada uno de los momentos que tengo, por encima del privilegio de poder hacer esto.
Hace un año contaba cada céntimo que tenía en el bolsillo, construyendo presupuestos de ahorro, gestionando mis ahorros y ahora estoy en camino de quemar sistemáticamente todo lo que había estado ahorrando.
Acabo de darme cuenta de que el dinero es simplemente papel impreso, nada más.
Sigue siendo útil, porque me dio acceso a este viaje, pero para ello tuve que darme cuenta de cómo podía utilizarse de forma beneficiosa.
He estado construyendo un imperio de cosas materiales durante mis últimos años, solo para darme cuenta de que todo eso crea una ilusión de comodidad.
Y la comodidad está matando el alma humana.
Mi alma se sentía seca el año pasado y ahora está reviviendo.
De hecho, mi corazón se había congelado y era incapaz de producir emociones humanas normales, y me pasó hace solo unas semanas que, después de 10–11 meses, simplemente empecé a llorar desesperadamente.
No había llorado durante muchísimo tiempo y se sintió precioso y liberador.
Me demostró que todavía soy humano.
Así que, en resumen, algo humano me está sucediendo en este viaje, algo que no había previsto necesariamente que ocurriera de esta manera.
Pero supongo que esa es precisamente la belleza absoluta de todo esto:
simplemente no lo vi venir.
Definitivamente entré en este viaje con el corazón abierto y compasión hacia todos los seres vivos, para ver hasta dónde puede llevarme la bondad.
Veamos cómo se desarrolla todo en el próximo capítulo, ¡empezando desde México!
Back in St Maarten completing the STCW boat course this week. First things first, back in the US, I have realized, that I don’t want to buy my own boat. It’s important to highlight this one, because in “The Dilemma” post, I have extensively talked about the option of buying my own boat. Maybe once the time will come, but not now. Maybe never. At this point I don’t feel the urge at all. Erik has put this seed in my head during the crossing, and instead of ignoring it, I was carefully observing this option and how my gut feels about it, actually for months. Also, the people who I have met on the way and in the US, somehow convinced me, that going down to Patagonia on land, is still a beautiful plan to have. It’s funny, that I had to leave St Maarten and distance myself from everything that was surrounding me here, to realize this. And at one point, back in the US, I was sitting in a cafe saying,
‘Okay, let’s do this. I’m going to Patagonia. As I have initially planned at the beginning of my trip. I will try to do it on mainland and enjoy the ride. And the rest is out of my control, so I don’t need to worry much about it.’
What a relief it was! In a traveler’s life, the worst part is, whenthings are static and not moving forward. It’s conflicting, because without static, there is no movement. It’s the ying and the yang. Sometimes you need to slow down to be able to go fast. Back in Providence, I spent 4-5 days just sleeping after I was working on a boat in Newport preparing it for a cross-Atlantic race. I was levitating and meditating. Doing my self-hypnosis exercises. There was no flow for days, and it felt bad, it felt awful, but I had to trust the process, and the flow has slowly presented itself, once I’ve got enough energy to ride it. And what a flow it was! Probably the best 2 weeks on this whole travel so far. I was considering staying in the US to find work there, but honestly I didn’t feel much comfort risking it with my B1/B2 visa with the growing political tensions, and I felt it in my bones and on my bank account with a bleeding budget, that I had to leave. For the record, the political surrounding was not the main reason, I just felt it was high time to continue with the initial travel plans, because it was getting out of control with too much distractions.
Also, there was a (very) special person in my life up in Providence, whose presence, or influence (?) or input (?) made me reconsider my plans heavily. She was the fuel for the flow experience, and having her leaving the US one day before I left, I was like,
‘What am I doing here? It might just feel empty staying here without her. So let’s go.’
So my US exit was more of an impulse decision I made in a 2 days frame, that pulled me out of my comfort yet once again. And maybe the time will come, when I will talk more about her. For now, let it be enough that she likes tea. English tea. And she can sing. Like a bird. So saying goodbye to Providence couldn’t have been more emotional. It was heartbreaking a bit, but that’s what it is, when you are traveling, you just have to keep going.
Back to the American Square One
Coming back to St Maarten, got back to square one, where I have arrived from Europe with boat back in March. Arriving back to the island, I have realized that I have no more time to waste to search for a boat bringing me to, or closer to mainland. Walking around the island it’s scarily empty, and the majority of the sailors seem to have already gone. I wanted to monetize on my freshly received STCW, to stack up some more resources before I leave, but at least to cover my expenses on the island until I find a boat, but after talking to locals, chances are slim to find work due to low season.
I possibly have an option to deliver a boat to Jamaica with Tyson, the German businessman with the Jamaican accent (it actually sounds very funny), whose boat we were sitting with Sam for 2 weeks, but it’s still in the air and sooner than later I will need to get to some specific details on the next steps. With Jamaica a potential risk might be, that even if I hit the island, I’d might not find another boat to progress further. But for now, I don’t worry too much about that part.
So it’s time to build a plan!
The plan should be directional, I don’t like to plan out every step, so it gives me room for spontaneity and improvisation. But having the direction is still worthy, so I’m not running into unexpected bummers on the road. Eg. arriving to a place just realizing that I cannot progress further. That’s a bummer.
So the planning involves:
Checking the situation of the remaining boats on St Maarten and its surrounding islands assessing all the available options.
Updating my boat CV and send out some Facebook posts, and look around in sailor bars networking with the remaining people around.
Finding a strategic spot on mainland that enables the continuation of my trip to South America, also considering that certain areas might be inaccessible or edgy to visit. This strategic spot should leave some air to breathe and ->
Leaving me enough time to acclimatize to hispanic culture and catchup with the language. I’ll need to reactivate my basic Spanish vocab and level my language knowledge. I find this fundamental to make my stay in the hispanic countries more enjoyable. I was thinking to volunteer in a hostel somewhere in Columbia or Central America, maybe Guatemala or Nicaragua. Honestly, maybe Columbia would be the best option, because then I already have access to South American land. Because if I’m not hitting South America early enough, the hurricane season might just strikethrough my plans to access south via boat if the smuggling routes are inaccessible between Panama and Columbia.
Draft the route mindfully, so eg. going to an island or a land location doesn’t close out the options of succeeding with the travel plans further.
Everyone’s best friend, ChatGPT comes into picture
I was using ChatGPT to help me prepare for the ocean crossing back in November, and it gave me a fairly good idea of how to get my head around the crossing without any sailing experience. I’ve put together a 5-10 pager playbook, that I used as guidance to prepare for the trip. It’s answers of course should be taken with caution, so it’s good to give you a direction, but not every word should be taken as written in stone.
So I did, also this time, to help me assess the different options to get down to Patagonia. Let’s look at the answers unfiltered. I will add my own notes with red to what’s been generated by ChatGPT.
This more just gives you an idea, of how I think about the next steps. Everything is still forming, still super fluid. How to build something from nothing. From scratch. So consider it, as me having a conversation next to a beer with ChatGPT, nothing more, nothing less.
And I’m not joking about the beer, for the record.
⸻
ChatGPT’s answers:
Here’s a detailed draft of three possible overland routes from Central America to Patagonia, primarily by bus, hitchhiking, and walking, with boat bypasses where necessary. The routes aim to avoid flying, keep costs low, and maintain safety as much as possible.
Safety, budgeting are high priorities. I plan to use mostly public transport, boat, wherever it’s possible, hitchhiking.
⸻
🌎 OVERVIEW
• Start point: Guatemala City (representative Central American hub)
• End point: Ushuaia, Argentina (southern tip of Patagonia)
• Goal duration: ~5 months (approx. 150 days)
• Assumptions: Backpacker style, budget-conscious, Spanish-speaking or learning, flexible, no strict visa issues.
As an EU citizen, visa restrictions should not really apply, because I’m not planning to spend in any of the countries more than 90 days (gosh, we just don’t realize as EU citizens the privileges we have, when it comes to traveling). It seems hitting mainland in any of the Central American countries would help me progress down further to Panama, then in Panama the situation of the Darien Gap is something to consider bypassing with a boat. I need enough information to find out on this one, and early on, so I don’t run into the hurricane season not being able to access through the Caribbean sea to Columbia.
On another note, it’s not part of the options, but if I get to find a boat south (which is not my core plan at this point, since I’ve had the chance to already visit Trinidad), I would also play with the idea to access through Venezuela despite it’s unstable political situation. I think it could be played safe and then through Guyana and Suriname, Brazil could be accessed. On its east coast, I think the descending would be doable. Some of my fellow-hitchhiker/ traveler friends I met back in the Canaries are now in Trinidad, and meeting them up somewhere along the way, would just be fantastic.
⸻
Another note, I have way too much stuff at the moment and I will need to do a thorough review letting things behind again, at least 5-6kgs of stuff. That’s a lot of stuff!
⸻
🚧 KEY OBSTACLE
• Darién Gap (Panama–Colombia): Inaccessible by land (dense jungle + cartel/militia risk).
• ✅ Bypass via boat or ferry from Panama (Portobelo or Colón) to Colombia (Capurganá or Turbo).
Yeah, the Darien Gap is something I’ll might need to look into more. At this point, it’s still too far, but if I progress towards Panama, I’ll need to collect more information.
I’ll just put here a Facebook post with the map about this one. It looks highly accessible, except for the Darien Gap. So it seems with a motorcycle or with bicycle it would be actually doable. But then I would rather prefer to cross with a boat instead. Shall see. Apart from this part, I actually like this road.
Overview: Follows the Pan-American Highway where possible, sticking to populated zones, using long-distance buses, hitchhiking, and hostels.
🛣️ Route:
1. Guatemala ➝ El Salvador ➝ Honduras (quick transit) ➝ Nicaragua ➝ Costa Rica
2. Cross to Panama (follow Pacific coast via David to Panama City)
3. Boat from Colón or Cartí to Capurganá or Turbo (Colombia)
So this is the piece that could be bypassed. Due to the Pacific access, Panama is considered as a boat paradise, not sure what’s the situation there now though. Yet to figure out.
4. Colombia: Medellín ➝ Cali ➝ Pasto
This part will need to be detailed further. ChatGPT doesn’t describe how do I get to Medellin from Capurgana.
5. Ecuador: Quito ➝ Cuenca ➝ Loja
I just looked this one up in Google, and it looks highly accessible and doable. In fact, it gives me the impression that if the Panama – Colombia – Medellin issue can be solved, there is a green light down south.
On the other hand, I’m like ‘Am I really going to do this for the next 5 months? Really? I’m not sure if I’m prepared’ XD
6. Peru: Piura ➝ Trujillo ➝ Lima ➝ Arequipa
7. Chile: Arica ➝ Santiago ➝ Puerto Montt ➝ Carretera Austral ➝ Coyhaique ➝ Villa O’Higgins
8. Boat to El Chaltén, then continue down Argentina’s Route 40 to Ushuaia
✅ Pros:
• Reliable transport (main bus routes)
• Good infrastructure in major cities
• Budget hostels widely available
• Moderate safety if cautious (avoid night travel in northern Peru and Honduras)
❌ Cons:
• Less off-the-beaten path
• Some regions (northern Peru, Colombia’s south) require extra caution
Overview: Focuses on Andean spine, less coastal, with more walking/hiking options, rural lodging. I want to keep walking/hiking options available, but with moderate caution, given the whole trip is already super stretched, and will need to be strategic managing my energies and resources not to fall out halfway. This will definitely come with compromises and sacrifices on seeing scenic spots. That’s just the way it is when traveling. Something for something. And yes. Trade-offs. Still hating trade-offs.
🕓 Duration:
• Avg. 1 week per country → ~20 weeks total (~140 days)
• Reserve ~10 days for delays or rest
💰 Cost:
• $25–$40/day (budget)
• Approx. $4,000–$5,000 USD total
Hm, I’ll might need to squeeze this budget further down. Not sure yet if doable.
Overall this looks like a solid option, South Columbia might be edgy. On the way more information to be gathered.
⸻
ROUTE 2: Andean Highland Route (Scenic, cultural, more remote)
Yeah, one of the main reasons I wanted to visit South America is the Andes.
Like getting the most out of seeing the Andes. This must be breathtaking.
🛣️ Route:
1. Guatemala ➝ Honduras ➝ Nicaragua ➝ Costa Rica ➝ Panama
This is great, same as option 1, so the Andean and the Pacific highway route leads the same way through Central America without much diversion, which will leave me enough time to decide on the next steps when approaching South America.
I don’t mind much about these options at this point at all. This will be a next chapter, if and when I make it down to Colombia, I can make up my mind.
An important caveat here is, that this route leads through Bolivia and not Chile, which actually could make my Argentina entrance more accessible not through highlands. Shall see later on when I get more clarity.
7. Argentina: Jujuy ➝ Salta ➝ Mendoza ➝ Bariloche ➝ El Bolsón ➝ El Chaltén ➝ Ushuaia
✅ Pros:
• Stunning mountain landscapes
• High cultural immersion (indigenous villages, Quechua/Aymara communities)
THIS ONE IS RED (wordpress doesn’t let me edit this to red) : I definitely want to have some deep cultural experiences, meeting the indigenous, and visiting places where average tourists probably would not go.
• Cheaper in Bolivia/Peru (sub-$20/day possible)
Another important consideration is costs involved, I’d definitely go with the cheaper options wherever possible as long as infrastructure, accommodation and infrastructure makes it reasonable.
❌ Cons:
• High altitude (possible altitude sickness)
Hmm, too high altitudes might be problematic. What’s good, is that I don’t need to decide now. Point number 1 itinerary route is the same with Option 1 and 2. So I can make my mind up of what I want on the way.
• Remote areas → fewer transport options
• Infrastructure thinner in Bolivian Andes
THIS IS RED TOO: The Bolivian Andes must be kick-ass. I’m not sure if I have the right clothing though and backpack to carry that. Shall see.
🕓 Duration:
• ~5 months realistic, may be slower in mountain regions
💰 Cost:
• $20–$35/day
• Approx. $3,500–$4,500 USD
⸻
ROUTE 3: Mixed Caribbean–Interior Route (For lower density + nature)
Overview: Mix of Caribbean coast, Amazon basin, and remote Patagonian tracts. Requires more boat rides, less highway, hitchhiking and trekking are more common.
🛣️ Route:
1. Guatemala ➝ Honduras (La Ceiba) ➝ Boat to Nicaragua’s Caribbean coast
2. Nicaragua ➝ Bluefields ➝ boat to San Juan del Norte ➝ enter Costa Rica via Río San Juan
3. Costa Rica: Caribbean coast ➝ Puerto Limón ➝ San José
4. Panama: Cross to Colón ➝ boat to Capurganá
5. Colombia: Caribbean coast ➝ Santa Marta ➝ inland to Bogotá
6. Amazon basin: Cross via Leticia ➝ boat down to Iquitos ➝ travel to Andes (Cusco)
Going through the Amazon must be kick-ass for sure. But have to consider clothing, camping stuff and if it is reasonable.
7. Continue via southern Peru ➝ Chile ➝ Argentina
✅ Pros:
• Wild and less-traveled
• Close to nature, cheaper in many rural zones
• River transport is scenic and cheap (Amazon region)
❌ Cons:
• Slower, lower infrastructure
• More planning/logistics
• Fewer hostels, may need camping gear
I think I could get some volunteering opportunities in hostels. That way could mitigate the cost factor with route options A or B.
🕓 Duration:
• Slower pace, but possible in 5 months with good planning
💰 Cost:
• $15–$30/day
• Approx. $3,000–$4,000 USD
THIS IS RED: This is the travel budget that I’m trying to squeze my trip into. Even though considering Option A or Option B more than Option C.
⸻
🚢 DARIÉN GAP BOAT OPTIONS (All routes):
• Option 1: Sailboat from Portobelo or Cartí to Cartagena (~5 days, $400–$600; pricier but beautiful)
• Option 2: Public boat to Capurganá → Turbo → bus inland (~$100–$150)
THIS IS RED TOO: I will need to reduce my boating costs to close to zero, to max food coverage level. I think at this point I should already have enough experience to be actually useful on sailing boats. And have already invested quite some money to cross the ocean, on certificates, etc to see some actual return on it.
⸻
Summary
Okay, so wrapping things up, a key location is Columbia. If I want to go with either of these options, I will eventually need to hit Columbia. Without any doubt. This should leave me enough time to get my head around the next steps and it’s not really worth going into any more detail up until things get crystalized. I would say hitting Columbia, could eventually happen in the next 2 months?!! Maybe?! Things might speed up though at one point.
Now I will need to focus on building a strong boating profile and get the lure out via Facebook posts and networking to see what’s the appetite and if there is any catch. If anybody wants me, really on their boats.
Ezen a héten ismét St. Maarten szigetén vagyok, hogy befejezzem az STCW hajózási tanfolyamot.
Kezdjük az elején.
Amikor visszatértem az Egyesült Államokba, rájöttem, hogy nem akarok saját hajót venni.
Ezt fontos kiemelni, mert a „Dilemma” című bejegyzésben elég részletesen írtam arról, hogy felmerült bennem a saját hajó vásárlásának lehetősége.
Talán egyszer eljön majd az ideje.
De most nem.
Talán soha.
Jelenleg egyáltalán nem érzem ezt a késztetést.
Erik ültette el ezt a magot a fejemben az óceánátkelés során, és ahelyett, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagytam volna, hónapokon keresztül vizsgálgattam, hogyan is érzem magam ezzel kapcsolatban.
Közben azok az emberek, akikkel útközben és az Egyesült Államokban találkoztam, valahogy meggyőztek arról, hogy szárazföldön lejutni Patagóniáig továbbra is gyönyörű terv.
Vicces, hogy ehhez el kellett hagynom St. Maartent, és egy kicsit eltávolodnom mindentől, ami itt körülvett, hogy ezt felismerjem.
Egy ponton, még az Egyesült Államokban, egy kávézóban ültem, és azt mondtam magamnak:
„Oké, csináljuk. Elmegyek Patagóniába. Pont úgy, ahogy az utazásom elején eredetileg terveztem. Megpróbálok szárazföldön lejutni, és élvezni az utat. A többi pedig nincs az irányításom alatt, úgyhogy nem kell rajta rágódnom,.”
Micsoda megkönnyebbülés volt!
Egy utazó életében talán az a legrosszabb, amikor a dolgok stagnálnak, és semmi sem halad előre.
Ellentmondásos, mert mozdulatlanság nélkül nincs mozgás.
Ez a jin és a jang.
Néha le kell lassítanod ahhoz, hogy később gyorsabban tudj haladni.
Providence-ben négy-öt napot töltöttem azzal, hogy egyszerűen aludtam, miután Newportban egy hajón dolgoztam, és felkészítettük egy Atlanti-óceáni versenyre.
Szerzői adalék: 2026 Szept 12: Providence Rhode Island fővárosa, ahol 2 hetet töltöttem a hajós munka után
Lebegtem és meditáltam.
Önhipnózis-gyakorlatokat végeztem.
Napokig nem volt semmiféle áramlás.
És ez rossz érzés volt.
Rettenetesen rossz.
De bíznom kellett a folyamatban.
És az áramlás lassan meg is jelent, amikor már volt elég energiám ahhoz, hogy meglovagoljam.
És milyen áramlás volt!
Valószínűleg az egész eddigi utazásom legjobb két hete.
Gondolkodtam azon, hogy az Egyesült Államokban maradok és ott keresek munkát, de őszintén szólva nem éreztem túl kényelmesnek, hogy a növekvő politikai feszültségek közepette a B1/B2 vízumommal kockáztassak.
És ezt a zsigereimben, illetve a bankszámlámon is éreztem.
Vészesen fogyott a pénzem.
El kellett mennem.
A jegyzőkönyv kedvéért: nem a politikai helyzet volt a fő ok.
Egyszerűen csak azt éreztem, hogy végre itt az ideje folytatni az eredeti utazási tervet, mert kezdett kicsúszni a kezemből az egész, és túl sok lett a figyelemelterelő tényező.
És volt még egy nagyon különleges ember az életemben Providence-ben.
A jelenléte – vagy a hatása (?) vagy a véleménye (?) – nagyon erősen átgondoltatta velem a terveimet.
Ő volt az üzemanyag az egész áramlásélményhez.
És amikor egy nappal az indulásom előtt ő is elhagyta az Egyesült Államokat, azt gondoltam:
„Mit keresek én még itt?”
Lehet, hogy nélküle egyszerűen üresnek érezném az itt maradást.
Úgyhogy menjünk.
Az Egyesült Államokból való távozásom tehát inkább egy impulzív döntés volt, amit két nap alatt hoztam meg.
És ismét kirángatott a komfortzónámból.
Talán egyszer eljön az idő, amikor többet is mesélek róla.
Egyelőre legyen elég annyi, hogy szereti a teát.
Angol teát.
És tud énekelni.
Mint egy madár.
Úgyhogy Providence-től való búcsúm nem is lehetett volna érzelmesebb.
Kicsit szívszorító volt.
De ez van.
Amikor utazol, egyszerűen tovább kell menned.
Vissza az amerikai kiindulópontra
Amikor visszatértem St. Maartenre, gyakorlatilag visszakerültem a kiindulópontra.
Ide érkeztem vissza Európából hajóval márciusban.
Ahogy visszaértem a szigetre, rájöttem, hogy nincs több időm arra, hogy olyan hajót keressek, amely elvisz a szárazföldre, vagy legalább közelebb hozzá.
Az egész sziget ijesztően üresnek tűnt.
A tengerészek többsége már elment.
Szerettem volna pénzt keresni a frissen megszerzett STCW-képesítésemmel, hogy még egy kis tartalékot összeszedjek indulás előtt.
Legalább annyit, hogy fedezni tudjam a szigeten felmerülő költségeimet, amíg találok egy hajót.
De a helyiekkel beszélve kiderült, hogy a holtszezon miatt elég kicsi az esélye annak, hogy munkát találjak.
Talán van egy lehetőségem Tysonnal, azzal a német üzletemberrel, akinek jamaicai akcentusa van – ami egyébként elég viccesen hangzik.
Két hétig Sammel együtt az ő hajójára vigyáztunk.
Lehet, hogy el tudunk vele jutni Jamaicára.
De még semmi sincs kőbe vésve, és előbb-utóbb konkrétumokra lesz szükségem a következő lépésekről.
Jamaicával az lehet a probléma, hogy még ha el is jutok oda, nem biztos, hogy találok egy másik hajót, amellyel tovább tudok haladni.
De ezzel egyelőre nem aggódom túl sokat.
Ideje tervet készíteni!
A tervnek inkább irányt kell mutatnia.
Nem szeretem minden egyes lépést előre megtervezni, mert szeretnék teret hagyni a spontaneitásnak és az improvizációnak.
De az irányt azért érdemes meghatározni.
Így nem futok bele váratlan akadályokba útközben.
Például megérkezem valahova, és csak akkor jövök rá, hogy innen nem tudok továbbmenni.
Na, az szívás.
Úgyhogy a tervezés nagyjából ezekből áll:
Felmérni a St. Maartenen és a környező szigeteken maradt hajók helyzetét, és megnézni az összes elérhető lehetőséget.
Frissíteni a hajós CV-met, néhány Facebook-posztot kirakni, és körülnézni a tengerészbárokban, kapcsolatokat építve a még itt maradt emberekkel.
Találni egy stratégiai pontot a szárazföldön, ahonnan folytathatom az utamat Dél-Amerika felé, miközben figyelembe veszem azt is, hogy bizonyos területek nehezen elérhetők vagy problémásak lehetnek.
Ennek a stratégiai pontnak hagynia kell egy kis mozgásteret.
És:
Elég időt kell adnia arra, hogy hozzászokjak a spanyol nyelvű kultúrához, és felzárkózzak nyelvileg.
Újra aktiválnom kell az alapvető spanyol szókincsemet, és fel kell hoznom a nyelvtudásomat.
Ezt alapvetőnek tartom ahhoz, hogy élvezetesebb legyen a spanyol nyelvű országokban töltött idő.
Az is megfordult a fejemben, hogy valahol Kolumbiában vagy Közép-Amerikában önkénteskedjek egy hostelben.
Talán Guatemala vagy Nicaragua.
Őszintén szólva Kolumbia lehetne a legjobb opció, mert akkor már közvetlenül a dél-amerikai kontinensen lennék.
Mert ha nem jutok el elég korán Dél-Amerikába, a hurrikánszezon könnyen keresztülhúzhatja a terveimet.
Különösen akkor, ha a Panama és Kolumbia közötti tengeri útvonalak nem lesznek elérhetők.
Tudatosan megtervezni az útvonalat, például úgy, hogy egy szigetre vagy szárazföldi helyre való eljutás ne zárja le a későbbi lehetőségeimet.
És megjelenik mindenki legjobb barátja: a ChatGPT
Már novemberben is használtam a ChatGPT-t, hogy segítsen felkészülni az óceánátkelésre.
Egészen jó ötleteket adott arra, hogyan fogjam fel fejben az egészet úgy, hogy közben még semmilyen vitorlázási tapasztalatom nem volt.
Összeállítottam egy 5–10 oldalas kis útmutatót, amit aztán az utazásra való felkészülés során használtam.
Persze a válaszait érdemes fenntartásokkal kezelni.
Jó irányt tud adni, de nem minden szót kell szentírásként kezelni.
Úgyhogy most is ezt csináltam.
Segítségül hívtam, hogy felmérjem a különböző lehetőségeket Patagónia elérésére.
Nézzük a válaszokat szűretlenül.
A ChatGPT által generált részekhez majd hozzáadom a saját megjegyzéseimet pirossal.
Ez az egész inkább csak betekintést ad abba, hogyan gondolkodom a következő lépésekről.
Még minden formálódik.
Minden képlékeny.
Hogyan építesz fel valamit a semmiből?
Nulláról.
Szóval úgy tekints erre, mintha egy sör mellett beszélgetnék a ChatGPT-vel.
Semmi több.
Semmi kevesebb.
És a sörrel kapcsolatban nem viccelek.
A ChatGPT válaszai
Íme három részletes, lehetséges szárazföldi útvonal Közép-Amerikától Patagóniáig, elsősorban busszal, stoppal és gyalog, ahol szükséges, hajós kerülőkkel.
A cél az, hogy elkerüljük a repülést, alacsonyan tartsuk a költségeket, és amennyire lehet, biztonságos maradjon az út.
A biztonság és a költségvetés elsődleges szempont.
Elsősorban tömegközlekedést, hajókat és ahol lehet, stoppolást tervezek használni.
🌎 ÁTTEKINTÉS
Kiindulópont: Guatemala City
Végpont: Ushuaia, Argentína, Patagónia déli csücske
Tervezett időtartam: körülbelül 5 hónap, azaz nagyjából 150 nap
Feltételezések: hátizsákos stílus, költségtudatos utazás, spanyolul beszélő vagy tanuló utazó, rugalmas hozzáállás, komolyabb vízumproblémák nélkül.
EU-s állampolgárként a vízumkorlátozások elvileg nem jelentenek komoly problémát, mivel nem tervezem, hogy 90 napnál tovább maradjak bármelyik országban.
Basszus, EU-s állampolgárként tényleg nem is vesszük észre, mekkora előnyünk van, amikor utazunk.
Úgy tűnik, hogy ha Közép-Amerika bármelyik országában elérem a szárazföldet, az segítene továbbhaladni Panama felé.
Panamában pedig a Darién-szoros jelent majd valamit, amit hajóval kellene megkerülni.
Erről még több információra lesz szükségem.
És minél hamarabb.
Nem akarok belefutni a hurrikánszezonba úgy, hogy közben nem tudok a Karib-tengeren keresztül Kolumbiába jutni.
Másrészt ez nincs benne a lehetőségek között, de ha találok egy dél felé tartó hajót – ami jelenleg nem az alapvető tervem, hiszen már jártam Trinidadon –, akkor Venezuela felé is eljátszanék a gondolattal, annak ellenére, hogy politikailag instabil.
Szerintem biztonságosan meg lehetne oldani, majd Guyanán és Suriname-on keresztül elérni Brazíliát.
Onnan pedig a keleti parton szerintem megoldható lenne a lefelé haladás.
Néhány stoppoló/utazó barátom, akikkel még a Kanári-szigeteken találkoztam, most Trinidadon van.
Találkozni velük valahol útközben egyszerűen fantasztikus lenne.
Egy másik megjegyzés:
Jelenleg túl sok cuccom van.
Alaposan át kell néznem mindent, és megint hátra kell hagynom néhány dolgot.
Legalább 5–6 kilót.
Ez rengeteg cucc!
🚧 A FŐ AKADÁLY
Darién-szoros – Panama–Kolumbia
Szárazföldön nem járható: sűrű dzsungel, kartellek és fegyveres csoportok kockázata.
Hajóval vagy komppal kell megkerülni Panamából.
Lehetséges útvonal például Portobelo vagy Colón → Capurganá vagy Turbo, Kolumbia.
Igen, a Darién-szorosnak még alaposabban utána kell néznem.
Egyelőre még túl messze van.
De ha Panama felé haladok, akkor több információt kell gyűjtenem róla.
1. ÚTVONAL: A Csendes-óceáni tengely
Magas infrastruktúra, közepes költség, egyenletes haladás
Berakom ide majd a Facebook-posztot a térképpel.
Nagyon könnyen járhatónak tűnik, a Darién-szorost leszámítva.
Motorral vagy biciklivel valójában egész jól teljesíthetőnek tűnik.
Én viszont inkább hajóval kerülném meg.
Majd meglátjuk.
Ettől az egy résztől eltekintve kifejezetten tetszik ez az út.
Útvonal
1. Guatemala → El Salvador → Honduras (gyors áthaladás) → Nicaragua → Costa Rica
2. Átkelés Panamába, majd a Csendes-óceán partján Daviden keresztül Panama Citybe
3. Hajó Colónból vagy Cartíból Capurganába vagy Turbóba, Kolumbiába
Ez tehát az a szakasz, amit hajóval kellene megkerülni.
Panama a Csendes-óceánhoz való hozzáférés miatt állítólag hajós paradicsom.
Nem tudom, most éppen milyen ott a helyzet.
Ezt még ki kell deríteni.
4. Kolumbia: Medellín → Cali → Pasto
Ezt a részt még részletesebben meg kell tervezni.
A ChatGPT nem írta le, hogyan jutok Capurganából Medellínbe.
5. Ecuador: Quito → Cuenca → Loja
Ezt most gyorsan megnéztem Google-ben, és nagyon jól járhatónak és megvalósíthatónak tűnik.
Sőt, az az érzésem, hogy ha a Panama → Kolumbia → Medellín problémát sikerül megoldani, akkor dél felé zöld lámpa van.
Másrészt meg ott van bennem:
„Én ezt tényleg végig akarom csinálni a következő öt hónapban? Tényleg?”
Nem vagyok benne biztos, hogy felkészültem rá. XD
6. Peru: Piura → Trujillo → Lima → Arequipa
7. Chile: Arica → Santiago → Puerto Montt → Carretera Austral → Coyhaique → Villa O’Higgins
8. Hajó El Chalténbe, majd tovább Argentína 40-es útján Ushuaiáig.
Előnyök
Megbízható közlekedés
Jó infrastruktúra a nagyvárosokban
Sok olcsó hostel
Mérsékelt biztonsági kockázat, ha óvatos vagy
Kerülni kell például az éjszakai utazást Észak-Peruban és Hondurasban.
Hátrányok
Kevésbé „kitaposott ösvényen kívüli”
Egyes régiók, például Dél-Kolumbia és Észak-Peru, nagyobb óvatosságot igényelnek
Áttekintésként:
Az út az Andok gerincét követi, kevésbé a partvidéket.
Több lehetőséget ad gyaloglásra és túrázásra, vidéki szállásokkal.
Én szeretném megtartani a gyaloglás és túrázás lehetőségét, de csak mérsékelt óvatossággal, mert az egész utazás már így is elképesztően hosszú.
Stratégikusan kell gazdálkodnom az energiámmal és a forrásaimmal, hogy ne essek ki félúton.
Ez nyilván kompromisszumokkal jár.
És áldozatokkal.
Nem fogok minden gyönyörű helyet látni.
Ez egyszerűen így működik utazáskor.
Valamit valamiért.
És igen.
Trade-offok.
Még mindig utálom őket.
Időtartam
Átlagosan egy hét országonként → nagyjából 20 hét, vagyis 140 nap.
Körülbelül 10 napot érdemes tartalékolni késésekre vagy pihenésre.
Költség
Napi 25–40 dollár.
Összesen nagyjából 4000–5000 dollár.
Hmm.
Ezt a költségvetést még lejjebb kellene szorítanom.
Nem tudom, egyelőre megvalósítható-e.
Összességében ez egy elég masszív opciónak tűnik.
Dél-Kolumbia talán problémás lehet.
Útközben még több információt kell gyűjtenem.
2. ÚTVONAL: Andoki magasföldi út
Látványos, kulturális, távolibb
Igen.
Az egyik fő oka annak, hogy Dél-Amerikába akarok eljutni, az Andok.
A lehető legtöbbet akarom látni az Andokból.
Ennek lélegzetelállítónak kell lennie.
Útvonal
1. Guatemala → Honduras → Nicaragua → Costa Rica → Panama
Ez ugyanaz, mint az első opciónál.
Tehát az Andoki és a Csendes-óceáni útvonal Közép-Amerikán keresztül ugyanott halad, nagyobb kitérő nélkül.
Ez elegendő időt ad majd arra, hogy eldöntsem, mi legyen a következő lépés, amikor közelebb érek Dél-Amerikához.
Egy fontos különbség, hogy ez az útvonal Bolívián keresztül vezet, nem Chilén.
Ez valójában könnyebbé teheti az Argentínába való belépést, nem feltétlenül a magashegyi területeken keresztül.
Majd meglátjuk, amikor több információm lesz.
7. Argentína: Jujuy → Salta → Mendoza → Bariloche → El Bolsón → El Chaltén → Ushuaia
Előnyök
Lélegzetelállító hegyi tájak
Mély kulturális élmények
Őslakos falvak
Kecsua és ajmara közösségek
Határozottan szeretnék mély kulturális élményeket.
Találkozni szeretnék őslakos emberekkel, és olyan helyekre eljutni, ahová az átlagos turista valószínűleg nem megy.
Bolíviában és Peruban olcsóbb lehet az utazás, akár napi 20 dollár alatt is.
Egy másik fontos szempont a költség.
Ahol csak lehet, az olcsóbb lehetőségeket választanám, amennyiben az infrastruktúra és a szállás minősége ezt még ésszerűvé teszi.
Hátrányok
Magas tengerszint feletti magasság
Lehetséges magashegyi betegség
Hmm.
A túl nagy magasság problémás lehet.
A jó hír az, hogy ezt most még nem kell eldöntenem.
Az első szakasz ugyanaz, mint az első opciónál.
Útközben még eldönthetem, mit szeretnék.
Távoli területek → kevesebb közlekedési lehetőség
Gyengébb infrastruktúra a bolíviai Andokban
EZ IS PIROS:
A bolíviai Andoknak rohadt jónak kell lenniük.
Nem vagyok benne biztos, hogy megfelelő ruházatom és hátizsákom van hozzá.
Majd meglátjuk.
Időtartam
Körülbelül 5 hónap reális.
A hegyvidéki régiókban lassabb lehet a haladás.
Költség
Napi 20–35 dollár.
Összesen körülbelül 3500–4500 dollár.
3. ÚTVONAL: Vegyes karibi–belső útvonal
Alacsonyabb népsűrűség, több természet
Az útvonal keveri a Karib-tenger partvidékét, az Amazonas-medencét és Patagónia távolabbi területeit.
Több hajózást igényel.
Kevesebb autópálya.
Több stoppolás és túrázás.
Útvonal
1. Guatemala → Honduras (La Ceiba) → hajó Nicaragua karibi partvidékére
2. Nicaragua → Bluefields → hajó San Juan del Nortéba → Costa Rica a Río San Juanon keresztül
3. Costa Rica: Karib-tenger partvidéke → Puerto Limón → San José
4. Panama: átkelés Colónba → hajó Capurganába
5. Kolumbia: Karib-tenger partvidéke → Santa Marta → Bogotá felé a szárazföld belseje
6. Amazonas-medence: átkelés Leticián → hajó Iquitosba → tovább az Andokba, Cusco felé
Az Amazonason keresztül menni biztosan rohadt jó lenne.
De figyelembe kell vennem a ruházatot, a kempingfelszerelést, és azt is, hogy ez egyáltalán ésszerű-e.
7. Tovább Dél-Perun → Chile → Argentína
Előnyök
Vadabb és kevésbé turistás
Közelebb a természethez
Sok vidéki területen olcsóbb
A folyami közlekedés látványos és olcsó
Hátrányok
Lassabb
Gyengébb infrastruktúra
Több tervezést és logisztikát igényel
Kevesebb hostel
Lehet, hogy kempingfelszerelésre lenne szükség
Azt hiszem, hostelekben önkénteskedési lehetőségeket is találhatnék.
Így az A vagy B útvonal költségeit is lehetne valamennyire csökkenteni.
Időtartam
Lassabb tempó, de jó tervezéssel 5 hónap alatt megoldható.
Költség
Napi 15–30 dollár.
Összesen körülbelül 3000–4000 dollár.
Ez az a költségvetés, amibe megpróbálom beszorítani az utazásomat.
Még akkor is, ha jelenleg inkább az A vagy B opció felé hajlok, mint a C felé.
🚢 HAJÓS LEHETŐSÉGEK A DARIÉN-SZOROS KERÜLÉSÉRE
1. lehetőség: Vitorlás Portobelóból vagy Cartíból Cartagenába.
Körülbelül 5 nap.
400–600 dollár.
Drágább, de gyönyörű.
2. lehetőség: Tömegközlekedési hajó Capurganába → Turbo → busz a szárazföld belsejébe.
Körülbelül 100–150 dollár.
A hajózási költségeimet gyakorlatilag nullára kell csökkentenem, hogy a lehető legtöbb pénzem maradjon ételre.
Azt hiszem, ezen a ponton már elegendő tapasztalatom kell legyen ahhoz, hogy valóban hasznos legyek vitorlásokon.
És már így is elég sok pénzt fektettem az óceánátkelésbe, a képesítésekbe és egyebekbe ahhoz, hogy most már valamilyen valódi megtérülést is lássak belőle.
Összegzés
Oké, akkor zárjuk le.
A kulcshelyszín Kolumbia.
Ha ezek közül bármelyik lehetőséget választom, előbb-utóbb el kell jutnom Kolumbiába.
Ebben nincs semmi kérdés.
Ennek pedig elegendő időt kell adnia ahhoz, hogy kitaláljam a következő lépéseket.
Addig szerintem nincs sok értelme ennél részletesebben tervezni, amíg a dolgok nem kezdenek kikristályosodni.
Azt mondanám, hogy Kolumbiát talán a következő két hónapban elérhetem.
Szerzői adalék 2026 Szept 12: vicces ezt visszanézni, Kolumbiát később, több mint egy év múlva értem el.
Talán?!
Lehet, hogy egyszer csak felgyorsulnak a dolgok.
Most arra kell koncentrálnom, hogy erős hajós profilt építsek, és Facebook-posztokon, illetve kapcsolatépítésen keresztül kidobjam a csalit.
De vuelta en St Maarten, completando esta semana el curso STCW para trabajar en barcos.
Lo primero es lo primero: de vuelta en Estados Unidos, me di cuenta de que no quiero comprar mi propio barco. Es importante destacar esto, porque en el post de “El dilema” hablé extensamente sobre la opción de comprar mi propio barco. Quizás algún día llegue el momento, pero no ahora. Quizás nunca. En este momento no siento ningún impulso por hacerlo.
Erik plantó esta semilla en mi cabeza durante la travesía y, en lugar de ignorarla, estuve observando cuidadosamente esta opción y cómo me hacía sentir realmente durante meses. Además, las personas que he conocido por el camino y en Estados Unidos, de alguna manera, me convencieron de que bajar hasta Patagonia por tierra sigue siendo un plan precioso.
Es curioso que haya tenido que salir de St Maarten y alejarme de todo lo que me rodeaba aquí para darme cuenta de esto.
Y en un momento dado, de vuelta en Estados Unidos, estaba sentado en un café diciendo:
“Vale, hagámoslo. Voy a ir a Patagonia. Tal como lo había planeado originalmente al principio del viaje. Intentaré hacerlo por tierra firme y disfrutar del camino. Y el resto está fuera de mi control, así que no necesito preocuparme demasiado por ello.”
¡Qué alivio fue eso!
En la vida de un viajero, la peor parte es cuando las cosas están estáticas y no avanzan. Es contradictorio, porque sin estática no hay movimiento. Es el yin y el yang. A veces necesitas bajar el ritmo para poder ir rápido.
De vuelta en Providence, pasé 4–5 días simplemente durmiendo después de haber estado trabajando en un barco en Newport, preparándolo para una regata transatlántica. Estaba levitando y meditando. Haciendo mis ejercicios de autohipnosis.
No hubo flujo durante días, y se sentía mal, se sentía horrible, pero tuve que confiar en el proceso. Y el flujo fue apareciendo lentamente, una vez que tuve suficiente energía para subirme a él.
¡Y vaya flujo que fue!
Probablemente las mejores 2 semanas de todo este viaje hasta ahora.
Estaba considerando quedarme en Estados Unidos para buscar trabajo allí, pero, sinceramente, no me sentía demasiado cómodo arriesgándome con mi visado B1/B2 en medio de las crecientes tensiones políticas, y lo sentía en los huesos y también en mi cuenta bancaria, con un presupuesto que se estaba desangrando: tenía que irme.
Para que conste, el contexto político no fue la razón principal. Simplemente sentía que ya era hora de continuar con los planes de viaje originales, porque todo se estaba descontrolando con demasiadas distracciones.
Además, había una persona (muy) especial en mi vida allí arriba, en Providence, cuya presencia, o influencia (?) o aportación (?) me hizo replantearme mis planes seriamente.
Ella fue el combustible de toda la experiencia del flujo y, al irse de Estados Unidos un día antes que yo, pensé:
“¿Qué estoy haciendo aquí? Puede que quedarme aquí sin ella simplemente se sienta vacío. Así que vámonos.”
Así que mi salida de Estados Unidos fue más bien una decisión impulsiva que tomé en un periodo de 2 días, y que una vez más me sacó de mi zona de confort.
Y quizá llegue el momento en que hable más de ella.
Por ahora, basta con decir que le gusta el té.
Té inglés.
Y sabe cantar.
Como un pájaro.
Así que despedirme de Providence no podría haber sido más emocional. Fue un poco desgarrador, pero así es esto cuando viajas: simplemente tienes que seguir adelante.
De vuelta al punto de partida americano
Al volver a St Maarten, regresé al punto de partida en el que había estado cuando llegué desde Europa en barco en marzo.
Al llegar de nuevo a la isla, me di cuenta de que ya no tenía tiempo que perder buscando un barco que me llevara hasta tierra firme, o al menos cerca de ella.
Caminando por la isla, se siente aterradoramente vacía, y la mayoría de los marineros parecen haberse marchado ya.
Quería monetizar mi recién obtenido STCW, para acumular algunos recursos más antes de marcharme, o al menos cubrir mis gastos en la isla hasta encontrar un barco, pero después de hablar con los locales, las posibilidades de encontrar trabajo debido a la temporada baja son escasas.
Posiblemente tenga una opción para llevar un barco hasta Jamaica con Tyson, el empresario alemán con acento jamaicano —que, por cierto, suena muy gracioso—, cuyo barco estuvimos cuidando Sam y yo durante 2 semanas, pero todavía está todo en el aire y, tarde o temprano, tendré que entrar en detalles concretos sobre los próximos pasos.
Con Jamaica, un posible riesgo podría ser que, incluso si consigo llegar a la isla, después no encuentre otro barco para seguir avanzando.
Pero por ahora no me preocupa demasiado esa parte.
¡Así que es hora de hacer un plan!
El plan debe ser direccional. No me gusta planificar cada paso, porque así dejo espacio para la espontaneidad y la improvisación.
Pero tener una dirección sigue siendo útil, para no encontrarme con sorpresas desagradables en el camino.
Por ejemplo, llegar a un lugar y descubrir que no puedo seguir avanzando.
Eso es una putada.
Así que la planificación consiste en:
Comprobar la situación de los barcos que quedan en St Maarten y las islas de los alrededores, evaluando todas las opciones disponibles.
Actualizar mi CV náutico y publicar algunos posts en Facebook, además de moverme por los bares de marineros para hacer networking con la gente que todavía queda por aquí.
Encontrar un punto estratégico en tierra firme que permita continuar mi viaje hacia Sudamérica, teniendo también en cuenta que algunas zonas podrían ser inaccesibles o complicadas de visitar. Este punto estratégico debería dejar algo de margen para respirar y ->
Darme suficiente tiempo para aclimatarme a la cultura hispana y ponerme al día con el idioma. Tendré que reactivar mi vocabulario básico de español y mejorar mi nivel. Considero esto fundamental para disfrutar más de mi estancia en los países hispanohablantes. Estaba pensando en hacer voluntariado en un hostel en algún lugar de Colombia o Centroamérica, quizá Guatemala o Nicaragua. Sinceramente, puede que Colombia fuera la mejor opción, porque así ya tendría acceso directo a Sudamérica.
Porque si no llego a Sudamérica lo suficientemente pronto, la temporada de huracanes podría tachar de un plumazo mis planes de acceder hacia el sur en barco si las rutas de contrabando entre Panamá y Colombia fueran inaccesibles. 5. Diseñar la ruta conscientemente, para que, por ejemplo, ir a una isla o a un lugar en tierra no cierre las opciones de continuar con los planes de viaje más adelante.
Entra en escena el mejor amigo de todos, ChatGPT
Ya había utilizado ChatGPT para ayudarme a prepararme para la travesía oceánica en noviembre, y me dio una idea bastante buena de cómo afrontar mentalmente la travesía sin ninguna experiencia de navegación.
Preparé un playbook de 5–10 páginas que utilicé como guía para prepararme para el viaje.
Por supuesto, sus respuestas deben tomarse con cautela. Está bien para darte una dirección, pero no todas las palabras deberían tomarse como escritas en piedra.
Así que hice lo mismo esta vez, para ayudarme a evaluar las diferentes opciones para bajar hasta Patagonia.
Veamos las respuestas sin filtrar.
Añadiré mis propias notas en rojo a lo que ha generado ChatGPT.
Esto simplemente da una idea de cómo pienso sobre los próximos pasos. Todo sigue tomando forma, sigue estando súper fluido.
Cómo construir algo de la nada.
Desde cero.
Así que considéralo como si estuviera teniendo una conversación con ChatGPT tomando una cerveza a mi lado.
Nada más, nada menos.
Y no estoy bromeando con lo de la cerveza, para que conste.
Respuestas de ChatGPT:
Aquí tienes un borrador detallado de tres posibles rutas terrestres desde Centroamérica hasta Patagonia, principalmente en autobús, haciendo autostop y caminando, con desvíos en barco cuando sea necesario. Las rutas intentan evitar los vuelos, mantener los costes bajos y conservar la seguridad tanto como sea posible.
La seguridad y el presupuesto son prioridades altas. Planeo utilizar principalmente transporte público, barcos cuando sea posible y hacer autostop.
🌎 VISIÓN GENERAL
Punto de partida: Ciudad de Guatemala (un centro representativo de Centroamérica)
Destino final: Ushuaia, Argentina (el extremo sur de Patagonia)
Duración objetivo: ~5 meses (aprox. 150 días)
Suposiciones: estilo mochilero, consciente del presupuesto, hispanohablante o aprendiendo, flexible, sin problemas estrictos de visado.
Como ciudadano de la UE, las restricciones de visado realmente no deberían aplicarse, porque no planeo pasar más de 90 días en ninguno de los países.
(Dios, como ciudadanos de la UE no nos damos cuenta de los privilegios que tenemos cuando se trata de viajar.)
Parece que llegar a tierra firme en cualquiera de los países de Centroamérica me ayudaría a seguir avanzando hacia Panamá y, después, en Panamá está el asunto del Darién que tendría que considerar y probablemente evitar con un barco.
Necesito suficiente información para averiguar cómo funciona esto, y hacerlo pronto, para no acabar entrando en la temporada de huracanes sin poder acceder desde el mar Caribe hacia Colombia.
Por otro lado, no forma parte de las opciones, pero si encuentro un barco hacia el sur —que no es mi plan principal en este momento, ya que ya tuve la oportunidad de visitar Trinidad— también jugaría con la idea de acceder a través de Venezuela a pesar de su inestable situación política.
Creo que se podría hacer de forma segura y después, pasando por Guyana y Surinam, se podría acceder a Brasil. Por su costa este, creo que el descenso sería factible.
Algunos de mis compañeros de viaje/autostopistas que conocí en las Canarias están ahora en Trinidad, y reencontrarnos en algún punto del camino sería simplemente fantástico.
Otra cosa: ahora mismo llevo demasiadas cosas y tendré que hacer una revisión exhaustiva para volver a dejar algunas atrás, al menos 5–6 kg de cosas.
¡Eso es un montón de cosas!
🚧 OBSTÁCULO PRINCIPAL
Darién (Panamá–Colombia): inaccesible por tierra (selva densa + riesgo de cárteles/milicias).
✅ Desvío en barco o ferry desde Panamá (Portobelo o Colón) hasta Colombia (Capurganá o Turbo).
Sí, el Darién es algo que probablemente tendré que investigar más.
En este punto todavía está demasiado lejos, pero si avanzo hacia Panamá tendré que recopilar más información.
Voy a poner aquí un post de Facebook con el mapa de esta ruta.
Parece muy accesible, excepto por el Darién.
Así que parece que con una motocicleta o bicicleta sería realmente factible.
Pero entonces preferiría cruzar en barco.
Ya veremos.
Aparte de esta parte, en realidad me gusta esta carretera.
🛣️ Ruta:
Guatemala ➝ El Salvador ➝ Honduras (tránsito rápido) ➝ Nicaragua ➝ Costa Rica
Cruzar a Panamá (seguir la costa del Pacífico pasando por David hasta Ciudad de Panamá)
Barco desde Colón o Cartí hasta Capurganá o Turbo (Colombia)
Así que esta es la parte que podría evitarse.
Por el acceso al Pacífico, Panamá se considera un paraíso para los barcos, aunque no estoy seguro de cuál es la situación allí ahora.
Todavía tengo que averiguarlo.
Colombia: Medellín ➝ Cali ➝ Pasto
Esta parte tendrá que detallarse más.
ChatGPT no describe cómo llegar desde Capurganá hasta Medellín.
Ecuador: Quito ➝ Cuenca ➝ Loja
Acabo de buscar esto en Google y parece bastante accesible y factible.
De hecho, me da la impresión de que, si se puede resolver el problema Panamá–Colombia–Medellín, hay luz verde hacia el sur.
Por otro lado, estoy como:
“¿De verdad voy a hacer esto durante los próximos 5 meses? ¿En serio? No estoy seguro de estar preparado.” XD
Perú: Piura ➝ Trujillo ➝ Lima ➝ Arequipa
Chile: Arica ➝ Santiago ➝ Puerto Montt ➝ Carretera Austral ➝ Coyhaique ➝ Villa O’Higgins
Barco hasta El Chaltén, y después continuar hacia el sur por la Ruta 40 argentina hasta Ushuaia.
✅ Pros:
Transporte fiable (principales rutas de autobús)
Buena infraestructura en las grandes ciudades
Hostels económicos disponibles ampliamente
Seguridad moderada si se tiene cuidado (evitar viajar de noche por el norte de Perú y Honduras)
❌ Contras:
Menos fuera de las rutas turísticas habituales
Algunas regiones (norte de Perú, sur de Colombia) requieren precaución adicional
Visión general: se centra en la cordillera de los Andes, menos en la costa, con más opciones de caminar/hacer senderismo y alojamientos rurales.
Quiero mantener disponibles las opciones de caminar y hacer senderismo, pero con una precaución moderada, teniendo en cuenta que todo el viaje ya está súper extendido y tendré que gestionar estratégicamente mis energías y recursos para no quedarme sin gasolina a mitad de camino.
Esto definitivamente implicará hacer sacrificios y renunciar a algunos lugares espectaculares.
Así es como funciona viajar.
Algo por algo.
Y sí.
Trade-offs.
Sigo odiando los trade-offs.
🕓 Duración:
Promedio de 1 semana por país → ~20 semanas en total (~140 días)
Reservar ~10 días para retrasos o descanso
💰 Coste:
$25–$40/día (presupuesto)
Aproximadamente $4.000–$5.000 USD en total
Hmm, probablemente tendré que reducir aún más este presupuesto.
Todavía no estoy seguro de que sea posible.
En general, parece una opción sólida.
El sur de Colombia podría ser complicado.
Habrá que recopilar más información por el camino.
RUTA 2: Ruta de las Tierras Altas Andinas
(Paisajes, cultura, más remoto)
Sí, una de las principales razones por las que quería visitar Sudamérica son los Andes.
Como aprovechar al máximo la oportunidad de ver los Andes.
Esto tiene que ser impresionante.
🛣️ Ruta:
Guatemala ➝ Honduras ➝ Nicaragua ➝ Costa Rica ➝ Panamá
Esto está genial, igual que la opción 1.
Así que las rutas andina y de la carretera del Pacífico llevan por el mismo camino a través de Centroamérica sin demasiados desvíos, lo que me dejará suficiente tiempo para decidir los siguientes pasos cuando me acerque a Sudamérica.
Barco hasta Colombia
Colombia: quedarse en el interior — Medellín ➝ Bogotá ➝ Popayán ➝ Pasto
En este momento no me importan demasiado estas opciones.
Este será el siguiente capítulo.
Si y cuando llegue hasta Colombia, ya decidiré.
Ecuador: Otavalo ➝ Quito ➝ Riobamba ➝ Loja
Perú: Cajamarca ➝ Huaraz (Cordillera Blanca) ➝ Cusco ➝ Puno
Bolivia: Copacabana ➝ La Paz ➝ Uyuni ➝ Tupiza
Una consideración importante es que esta ruta pasa por Bolivia y no por Chile, lo que en realidad podría hacer más accesible mi entrada en Argentina, no a través de las tierras altas.
Ya veremos cuando tenga más claridad.
Argentina: Jujuy ➝ Salta ➝ Mendoza ➝ Bariloche ➝ El Bolsón ➝ El Chaltén ➝ Ushuaia
✅ Pros:
Paisajes montañosos impresionantes
Gran inmersión cultural (pueblos indígenas, comunidades quechuas/aymaras)
ESTO ES ROJO (WordPress no me deja ponerlo en rojo):
Definitivamente quiero tener algunas experiencias culturales profundas, conocer a personas indígenas y visitar lugares a los que probablemente no vaya el turista promedio.
Más barato en Bolivia/Perú (es posible gastar menos de $20/día)
Otra consideración importante son los costes.
Definitivamente elegiría las opciones más baratas siempre que sea posible, siempre que la infraestructura, el alojamiento y la logística sean razonables.
❌ Contras:
Gran altitud (posible mal de altura)
Hmm, las altitudes demasiado elevadas podrían ser problemáticas.
Lo bueno es que no necesito decidirlo ahora.
El punto número 1 del itinerario es el mismo en las opciones 1 y 2.
Así que puedo decidir qué quiero sobre la marcha.
Zonas remotas → menos opciones de transporte
Infraestructura más limitada en los Andes bolivianos
Los Andes bolivianos tienen que ser una pasada.
No estoy seguro de tener la ropa adecuada ni la mochila para llevar todo eso.
Ya veremos.
🕓 Duración:
~5 meses de forma realista, podría ser más lento en las regiones montañosas
💰 Coste:
$20–$35/día
Aproximadamente $3.500–$4.500 USD
RUTA 3: Ruta Mixta Caribe–Interior
(Para menor densidad + naturaleza)
Visión general: mezcla la costa caribeña, la cuenca del Amazonas y zonas remotas de Patagonia. Requiere más trayectos en barco, menos carretera, y hacer autostop y trekking es más habitual.
🛣️ Ruta:
Guatemala ➝ Honduras (La Ceiba) ➝ barco hasta la costa caribeña de Nicaragua
Nicaragua ➝ Bluefields ➝ barco hasta San Juan del Norte ➝ entrar en Costa Rica por el Río San Juan
Costa Rica: costa caribeña ➝ Puerto Limón ➝ San José
Panamá: cruzar hasta Colón ➝ barco hasta Capurganá
Colombia: costa caribeña ➝ Santa Marta ➝ interior hasta Bogotá
Cuenca del Amazonas: cruzar por Leticia ➝ barco río abajo hasta Iquitos ➝ viajar hasta los Andes (Cusco)
Pasar por el Amazonas tiene que ser una pasada.
Pero hay que considerar la ropa, el equipo de camping y si realmente es razonable.
Continuar por el sur de Perú ➝ Chile ➝ Argentina
✅ Pros:
Salvaje y menos transitada
Cerca de la naturaleza, más barata en muchas zonas rurales
El transporte fluvial es espectacular y barato (región amazónica)
❌ Contras:
Más lenta, menor infraestructura
Más planificación/logística
Menos hostels, puede ser necesario llevar equipo de camping
Creo que podría conseguir algunas oportunidades de voluntariado en hostels.
De esa manera podría reducir el factor de coste con las opciones de ruta A o B.
🕓 Duración:
Ritmo más lento, pero posible en 5 meses con una buena planificación
💰 Coste:
$15–$30/día
Aproximadamente $3.000–$4.000 USD
Este es el presupuesto de viaje en el que estoy intentando encajar el viaje.
Aunque estoy considerando la opción A o la opción B más que la opción C.
🚢 OPCIONES EN BARCO PARA EL DARIÉN
(Todas las rutas)
Opción 1: Velero desde Portobelo o Cartí hasta Cartagena (~5 días, $400–$600; más caro, pero precioso)
Opción 2: Barco público hasta Capurganá → Turbo → autobús hacia el interior (~$100–$150)
Necesitaré reducir mis costes de barco hasta casi cero, para maximizar la cobertura de comida.
Creo que a estas alturas ya debería tener suficiente experiencia como para ser realmente útil en veleros.
Y ya he invertido bastante dinero en cruzar el océano, certificados, etc., como para empezar a obtener algún retorno de todo ello.
Resumen
Vale, para ir cerrando, una ubicación clave es Colombia.
Si quiero optar por cualquiera de estas opciones, eventualmente tendré que llegar a Colombia.
Sin ninguna duda.
Esto debería dejarme suficiente tiempo para aclararme sobre los siguientes pasos y realmente no merece la pena entrar en más detalles hasta que las cosas estén más claras.
Diría que llegar a Colombia podría ocurrir dentro de los próximos 2 meses.
¿¿¿Quizás???
Aunque las cosas podrían acelerarse en algún momento.
Ahora tendré que concentrarme en construir un perfil náutico sólido y lanzar el anzuelo mediante publicaciones en Facebook y networking, para ver cuál es el interés y si hay alguna captura.
Ideje egy kicsit megállni, és számokban is visszanézni, hogyan is néz ki eddig ez az utazás.
Amúgy szerintem elszúrtam a napok számolását. Mindegy.
Elkezdtem összeszámolni, hány országban (10+1 terület), szigeten (4) és kontinensen (3) jártam eddig ezen az úton.
Kiszámoltam nagyjából azt is, mekkora távolságot tettem meg szárazföldön (4000 km), tengeren (8000 km, vagyis 4400 tengeri mérföld), illetve repülővel (5000 km).
Aztán arra gondoltam: mi értelme van ennek?
Vajon olyan alaposan tanulmányoztam minden ország történelmét és kultúráját, hogy kitűzhessem a jelvényt a mellkasomra, és büszkén mondhassam:
„Ott jártam.”
A nyilvánvaló válasz: nem.
Néhány országon csak átutaztam, másokban hosszabb időt töltöttem, de arra jutottam, hogy valójában semmi értelme nincs úgy gyűjteni az országokat, mint a bélyegeket.
Más hangulatok, más stílusok
St. Martinon találkoztam a legtöbbet utazott srí lankai emberrel, egy Leo nevű fickóval.
Ausztráliában élt, és éppen azon dolgozott, hogy a több mint 240, ENSZ által elismert ország és terület közül közel 200-at vagy még többet meglátogasson.
Intelligens srác volt, nyugdíjas könyvelő.
Az estéket általában egyedül, részegen töltötte a hostel mólóján, időnként ránézve a befektetési portfóliójára.
Ettől függetlenül nagyon jó beszélgetőpartner volt, és úgy tűnt, elégedett volt az életével.
Én viszont rájöttem, hogy nekem nem az a stílusom, hogy országokat gyűjtsek, mint a bélyegeket egy gyűjtőalbumba.
Nem akarom azt érezni, hogy csak azért kell meglátogatnom egy országot, hogy kipipálhassam a listán.
És ha már ott vagyok, nem akarom azt érezni, hogy rohannom kell a következő határhoz csak azért, hogy még néhány országot hozzáadhassak a listához, ha azok már amúgy is ott vannak körülöttem.
Nem azért mondom ezt, hogy elítéljem azokat, akik így utaznak.
Egész egyszerűen más a stílusom.
Manapság a karbonlábnyomomat is próbálom csökkenteni – több-kevesebb sikerrel, úgyhogy amikor Leo elmondta, hogy körülbelül százszor repült azért, hogy bővítse a gyűjteményét, egy pillanatra megugrott a szorongásszintem.
Aztán csak annyit gondoltam:
„Jóneked.”
Leo egyébként remek srác volt. Hatvan felett is elképesztően nyitott gondolkodású.
Nagyon élveztem a vele folytatott beszélgetéseket, és rengeteget tanultam tőle.
Most pedig hallom Erik – az egykori kapitányom, akivel átkeltünk az Atlanti-óceánon – hangját a fejemben:
„Áron, a szén az élet! Szén nélkül nincs élet ezen a bolygón! A klímaváltozás baromság! Ez a globális kormányzatok napirendje, hogy eltereljék az emberek figyelmét arról, ami igazán számít! A kormányok korruptak! Hatalmat az embereknek!”
Másrészt a számok nem túl jó történetmesélők.
Nem mutatják meg igazán, mi történt az úton.
Ha hosszabb ideig utazol, rájössz, hogy – akárcsak az életben – neked kell kialakítanod a saját tempódat és stílusodat, azt, ahogyan előrehaladsz, és ami számodra hitelesnek érződik.
Kik vesznek körül?
Mennyi pénzt vagy hajlandó elkölteni?
Milyen körülmények között vagy hajlandó élni?
Mennyire erősen húzod meg a saját határaidat?
És mennyire vagy nyitott a különböző típusú tapasztalatokra?
Ha utazó vagy, feltételezhető, hogy már eleve nyitottabb gondolkodású vagy az átlagnál.
De ezen a skálán belül is elképesztően nagy különbségek vannak.
Például:
Hajlandó vagy sátorban vagy függőágyban élni a Karib-térségben?
Vagy inkább megengedhetsz magadnak egy olcsóbb hostelt?
Vagy annyi pénzed van, amennyit csak akarsz, és valódi luxusban töltöd az idődet, miközben mindenhová taxival mész?
Azt hiszem, abból, amit eddig magamról és az útitársaimról megtanultam, valahol az alsó-középső tartományba esek ezen a skálán.
Megengedhetném magamnak a középkategóriát, de inkább alacsonyan tartom.
Ez a takarékos, könyvelői gondolkodás dolgozik bennem, amit egyszerűen nem tudok kikapcsolni.
Legfeljebb elfogadni.
Másrészt az általam megismert legtöbb srác a húszas évei elején-közepén járt, akiknek nyilván alacsonyabb a költségvetésük, mint egy harmincas évei közepéhez közelítő embernek.
A fenébe, ezt leírni is fájdalmas felismerés.
Omar megkeresése
Amikor még az utazásomat terveztem, az imposztorszindrómám leküzdésére és azért, hogy közelebb kerüljek az utazók világához, megkerestem egy korábbi kollégámat, Omart.
Hosszabban beszélgettünk.
Ő is azután vált utazóvá, hogy éveket töltött a vállalati világban, az Instagram-profilja pedig kilőtt, miután elkezdett naplószerűen beszámolni a repülésmentes Egyiptom–Japán projektjéről.
Összeállítottam neki egy komplett kérdőívet, és végtelen mennyiségű kérdéssel bombáztam mindenféle témában.
Halálosan komolyan vettem az egészet, ő pedig elég türelmes volt ahhoz, hogy minden aggályomra válaszoljon.
Amikor beszéltünk, már az „Instagram-sztárság” szakaszában járt, és megnyerte a 2024-es év legjobb utazási tartalmának díját.
Nem tudom, melyik társaság dönti el az ilyesmit.
De éppen ezért különösen értékeltem, hogy időt szakított rám.
Megtalálhatjátok Instagramon is: @Omar.nok
Ő folyamatosan haladt Egyiptomtól Japán felé Ázsián keresztül, ami önmagában komoly teljesítmény, különösen olyan politikailag problémásabb országokon áthaladva, mint Afganisztán vagy Irán.
Az egész projektet nagyjából 250 nap alatt teljesítette.
Amikor elkezdtem a saját utazásomat, azt gondoltam, én is olyan leszek, mint Omar.
Megállíthatatlanul haladok majd a célom felé.
Áthajózom az Atlanti-óceánon, aztán keresek más hajókat, amelyekkel eljutok a szárazföldre.
Influencer leszek egy szempillantás alatt.
Az emberek imádni fognak.
Én leszek a figyelem középpontjában, bárhová megyek.
Nem viccelek.
Ezen a ponton őszintén azt gondoltam, hogy valahol Kolumbia belsejében fogok machetével utat vágni a dzsungelben, miközben a malária ellen harcolok a szúnyogokkal.
Ehelyett most egy kávézóban ülök az Egyesült Államokban, Providence-ben, Rhode Islanden, és ezt a bejegyzést írom.
Abban reménykedve, hogy valahol az univerzumban legalább egy ember van, akinek érdemes ezt megírnom.
Valaki tényleg elolvassa.
És talán még meg is mozdít valamit az életében.
Mi a fene történt?!
Elmondom.
Két dolog.
Kezdjük az elsővel.
Amikor elkezdtem megtervezni az utat
Két fő dolog szerepelt a napirenden:
Megtanulni vitorlázni, és találni egy vitorlást, amellyel átkelhetek az óceánon.
Folytatni az utat szárazföldön Patagónia felé Közép-Amerikából Dél-Amerika irányába.
A vitorlázós részhez elkezdtem mindenféle anyagot olvasni, többek között Sir Francis Chichester visszaemlékezéseit.
Soha korábban nem vitorláztam, és az óceáni vitorlázásról csak Fa Nándor könyveiből volt némi elképzelésem.
Ő Magyarországon a vitorlázás egyik legnagyobb ikonja.
Egy podcastban említette, hogy Chichester inspirálta, úgyhogy arra gondoltam, jó ötlet lehet az ő visszaemlékezéseivel kezdeni.
Chichester lett a legjobb barátom.
Éjszakánként az ő könyveit olvastam.
Olvastam az őrült dolgokról, amiket repülőgéppel csinált Európa, Afrika és Ázsia felett egy klasszikus Gipsy Moth típusú repülőgéppel.
Aztán miután Japánban lezuhant a hidroplánjával és kis híján meghalt, áttért a vitorlázásra Nagy-Britanniában.
Megnyerte az első kelet–nyugati irányú szóló Atlanti-óceáni átkelési versenyt, majd körbehajózta a bolygót az 53 lábas, Gipsy Moth IV nevű ketchével.
Annyira elvesztem a történeteiben, hogy gyakorlatilag megfeledkeztem az utam patagóniai részéről.
Aztán elindultam, és azzal a hozzáállással vágtam neki, hogy:
„Majd meglátjuk, mi történik.”
Elvégeztem az első vitorlástanfolyamomat Gibraltáron, és nagyon komolyan arra koncentráltam, hogy az út vitorlázós része jól sikerüljön.
Aztán megismertem Eriket.
Átkeltünk együtt az óceánon, és közben meggyőzött arról – bár nem kellett túl sokat győzködnie –, hogy sokkal komolyabban kellene foglalkoznom a vitorlázással.
Úgyhogy ezt tettem.
Miután megérkeztem St. Maarten / St. Martin szigetére, ahelyett, hogy elkezdtem volna keresni a következő hajót, amely elvisz a szárazföldre, munkát kezdtem keresni hajókon.
És találtam is.
Különböző hajók javításában, karbantartásában és tisztításában segítettem, kisebb egytestű vitorlásoktól kezdve katamaránokon és motorcsónakokon át nagyobb vitorlásokig.
Körülbelül egy hónapot töltöttem a szakma gyakorlásával, de ekkor már tudtam, hogy többet akarok tanulni a hajókról.
Ezért jelentkeztem az STCW-tanfolyamra, hogy kereskedelmi hajókon, legénységi tagként dolgozhassak.
Aztán Samnek – az egyik legénységtársamnak és “választott testvéremnek”, akivel Erikkel együtt átkeltünk az óceánon – köszönhetően két hetet tölthettünk egy 50 lábas katamaránon, ahol egyszerűen a hajóra kellett vigyáznunk.
Rengeteget tanultunk a külmotorokról.
Aztán közvetlenül a tanfolyamom kezdete előtt megismertem Santiagót, az Ikigai kapitányát.
Először napimunkát ajánlott a hajóján.
Aztán legénységi állást ajánlott, hogy elvigyük a hajót az Egyesült Államokba.
Amikor felléptem a hajóra, már akkor jó érzésem volt vele kapcsolatban.
Amikor pedig előállt az ajánlattal, egyszerűen nem tudtam nemet mondani.
Néhány héttel később, miután Trinidadon megszereztem az amerikai vízumot, először Bermudán, majd Newportban találtam magam, miközben egy 84 lábas jachtot szállítottunk, és a hajót charterezésre alkalmas állapotból óceáni versenyzésre alkalmas állapotba alakítottuk át.
Egyáltalán nem volt könnyű, ezt elhihetitek.
Komoly pénzek forogtak kockán minden érintett fél számára.
Magas volt a stressz a fedélzeten.
De valahogy végigcsináltuk.
És ismét megtanultam ezt-azt az óceáni vitorlázásról és a jachtiparról.
A második dolog
Nem lettem influencer. Szégyen reám.
Amikor elkezdtem videókat készíteni, több akadályba is beleütköztem.
1. Nem tudtam videót szerkeszteni
Amikor létrehoztam az Instagram-fiókomat, hamar rá kellett jönnöm, hogy fogalmam sincs, hogyan kell videót szerkeszteni.
Korábban soha nem volt Instagram-fiókom, és az előző hét évben teljesen távol tartottam magam a közösségi médiától.
Tiltakoztam ellene.
Úgy éreztem, hogy az Instagram-tartalmak nagy része hamis és felszínes.
Hogy teljesen feleslegesen vált ki irigységet az emberekből, és arra ösztönzi a társadalmat, hogy egyre többet fogyasszon, csak azért, mert:
„Ha másoknak lehet, nekem miért ne lehetne?”
Omar tartalma viszont valahogy tetszett.
Úgy éreztem, hogy még mindig meg tudott őrizni valamiféle hitelességet, amivel tudtam azonosulni.
Nem volt rajta maszk.
Nem volt műmosoly az arcán.
Ez számomra a legfontosabb dolog volt.
Úgyhogy elhatároztam, hogy nulláról megtanulom, hogyan kell videókat készíteni.
MrBeast tanácsát követve elkezdtem az első 100 videó felé dolgozni.
Most körülbelül 20-nál járok.
Azt mondom magamnak:
„Ha a 101. videó is szar lesz, abbahagyom.”
Addig viszont minden a szakma megtanulásáról szól.
Csakhogy nehéz úgy tanulni, hogy már eleve rossz elvárásokat támasztottál, mert Omart állítottad magad elé mércének.
Miért nem kapja fel az algoritmus a tartalmat? Mi a baj?
Amikor beleteszed a munkát, azt gondolod, hogy talán elindul, aztán mégsem történik semmi, az tud fájni.
Ugyanakkor mindig jó visszajelzés is.
Másrészt ott van az „Artemi-faktor”.
Artemi, egy útitársam, egyértelműen befutott: több millió megtekintés van a fiókján, folyamatos növekedéssel.
Ez azt mutatja, hogy egyáltalán nem lehetetlen.
Instagramon őt is megtaláljátok: @artemigrimm
Németül készít tartalmakat, szerintem elég jó dolgokat csinál, néha kissé merészebb témákkal.
Szerzői adalék 2026 szeptember 12: Artemit a Kanári szigeteken kirabolták, az Amerikai Virgin Islands-en autóbalesete volt, Venezuelában elrabolták. Nem célom a nyomdokaiba lépni.
Mindig azt mondom neki:
„Ne öld bele magad. Végső soron nem éri meg.”
Ha viszont az elmúlt hat hónapot nézem, azt hiszem, sokat fejlődött a videós tartalmam.
Az első videómban körülbelül öt kép és öt videó volt, amit 30 perc alatt készítettem el, egymásra dobva őket egy hanganyaggal.
A New York-i látogatásomról készült videóban már valószínűleg körülbelül 1000 vágás volt, és nagyjából 15–20 órát dolgoztam rajta.
Ez végül is valamiféle fejlődést jelez.
2. Nem találom az egyensúlyt a hitelesség és az érdekesség között
Nem találom a megfelelő formulát arra, hogyan maradjak egyszerre hiteles és érdekes.
A most készített videóim egyértelműen nem mennek át az Instagram algoritmusán.
Egyrészt ez nem felel meg az elvárásaimnak.
Másrészt viszont hatalmas teret ad a kísérletezésre, és lehetőséget arra, hogy levegőt vegyek.
Ha csak egy maroknyi követőd van, mindenféle dolgot kipróbálhatsz.
Közben pedig fejlődhetsz a hajózás és a tengerészeti szakma terén anélkül, hogy túl nagy nyomás lenne rajtad.
3. Nem tudom, hogy akarok-e egyáltalán több követőt
Ez a legnagyobb probléma.
Ha nem vagy 100%-ig elköteleződve valami mellett, és nem dolgozol azon teljes erővel, hogy megvalósítsd, akkor az eredmények sem fognak jönni.
Nincs következetesség a tartalmaimban és a Reel-posztjaimban.
A tartalom unalmas vagy csak valamennyire érdekes.
Inkább hasonlít egy utazási naplóra, amit majd meg akarsz mutatni a családodnak karácsonykor, amikor végre mindenki összegyűlik, mint valamire, amivel fel tudod kelteni a külvilág figyelmét.
Ez a probléma abból fakad, hogy nem tudom eldönteni:
Utazó akarok lenni, vagy inkább többet akarok dolgozni hajókon?
Ha engem kérdezel, valahol a kettő között vagyok.
Egyfajta hibrid.
Komoly figyelmet viszont csak úgy tudsz szerezni, ha merész elköteleződéseket teszel, majd következetesen dolgozol feléjük.
Én pedig ezen a fronton eddig veszítettem a lendületből.
A Patagónia-projekt egy jó ötlet, de komolyan elvesztettem a következetességet a cél felé vezető úton.
Ez pedig azt jelenti, hogy elvesztettem a figyelmet is.
És végül is ez rendben van.
Rengeteget tanulok közben a hajózásról és az utazásról.
A kard viszont, mint mindig, kétélű.
A másik oldalon feláldozom azt, hogy az utazásomat egy jól bemutatható, érdekes történetté formáljam.
4. Ha a hajóiparban építed magad, nem videókat gyártasz
Amikor a hajóiparban próbálsz érvényesülni, nem bohóckodsz tartalomgyártással.
Mások időt és energiát fektetnek beléd.
És magas elvárásaik vannak veled szemben.
Nem azzal töltöd az idődet, hogy:
„Hogyan állítsam fel a kamerát, hogy ezt a jelenetet jól fel tudjam venni?”
Hogy mondjak egy példát:
Az előző hajószállítási és hajóátalakítási munkám során körülbelül egy hónap után Tiagónak már elég bizalma volt bennem ahhoz, hogy azt mondja:
„Rendben, nyugodtan készíts bármilyen videót, amit szeretnél.”
De aztán új legénységi tagok érkeztek.
Magasan jegyzett szakemberek.
És velük újra az alapoktól kellett felépítenem a bizalmat.
Nem fogsz Dee Caffari elé állni azzal, hogy:
„Én dolgozom ezen a hajón, de közben tartalmat is fogok gyártani.”
Egyszerűen meghajolsz, befogod a szádat, és keményen dolgozol azért, hogy másnap ne találják ki, hogyan juttassanak le a hajóról.
Dee egyébként nagyon klassz ember.
Szerzői adalék 2026 Szept 12: Dee Caffari, brit vitorlás, az első nő, aki szólóban, non-stop végigvitorlázta a földet, árral szemben. Az Ikigai hajón volt szerencsém vele találkozni és együtt dolgozni a hajón.
Nem az ő személyiségéről van szó.
Inkább arról, hogyan állítod fel a megfelelő elvárásokat, amikor ilyen szintű szakemberekkel dolgozol, és hogyan adod meg nekik a tiszteletet.
Unalmas. Rengeteg szó.
Mondd már, mi lesz ezután.
Ezen a ponton megint több lehetőség közül választhatok.
Először is ott van az alapbeállítás:
A) Hazamegyek
Az alábbi grafikont azért készítettem, hogy megmutassam, mire gondolok.
Szerzői adalék 2026 Szept 12: A fenti ábrán, a vertikális vonal ábrázolja a személyiségfejlődést, míg a horizontális vonal az értékteremtést. a narancssárga vonal azt mutatja, milyen az ember személyiségfejlődése és értékteremtése egy stabiléletben, míg a kék azt, hogy milyen utazás közben
Az utazás fantasztikus.
Rengeteg hullámvölgyet és csúcspontot hoz.
Ez pedig azt jelenti, hogy gyakorlatilag folyamatosan kilépsz a komfortzónádból, és de facto fejlődsz emberként.
De ennek – legalábbis szerintem – hosszú távon csak akkor van értelme, ha mindez valamilyen értékteremtéssel is jár.
Milyen értéket tudok én hozzáadni a világhoz azzal, azzal, hogy ezt csinálom?
Csak önmagam kedvéért teszem?
Önmagam simogatásából?
Vagy van valami több, amit tehetek azért, hogy értéket adjak a környezetemnek?
Mondok két példát.
1. Az óceánátkelés
Az óceánátkelés során elromlott a hajó szélkormánya, ami azt jelentette, hogy a hajó elvesztette az automatikus kormányzási lehetőségét.
Erik, a hajó kapitánya felajánlotta, hogy segítséget kér és evakuáltat minket.
Az óceán közepén voltunk.
Valószínűleg több száz mérföldön belül sem volt senki, aki segíthetett volna.
Csak mi hárman.
Sam és én azt mondtuk:
„Kizárt, hogy evakuálj minket erről a hajóról. Együtt vagyunk ebben, és végig fogjuk csinálni.”
És megcsináltuk.
33 nap alatt.
Majdnem 20 napon keresztül kézzel kormányozva a hajót.
Ez azt jelentette, hogy háromóránként kellett felkelni egy másfél órás műszakra.
Gondolj bele.
Erik később azt mondta, hogy mi voltunk az eddigi legjobb legénysége, és nélkülünk nem tudta volna végigcsinálni.
2. Az Ikigai
Az elmúlt négy hétben egy jacht leszállításán és átalakításán dolgoztam.
A hajó első tisztje többször is keményen bánt velem.
Én pedig azt gondoltam:
„Rendben. Amíg ez nem személyes, elviselem. Megedzett a bőröm, és már volt dolgom hasonló emberekkel.”
Úgy éreztem, hogy ő képviseli a jachtipar szakmai elvárásait.
Úgyhogy azt mondtam magamban:
„Rendben. Ez az a szint, amit el kell érnem ahhoz, hogy bekerüljek ebbe az iparágba. Szerintem képes vagyok rá.”
Két nappal ezelőtt búcsúztunk el.
Sírt.
Megköszönte a munkámat, és azt mondta:
„Ezt nélküled nem tudtuk volna megcsinálni.”
Ennyit kellett hallanom.
Ez azt jelentette, hogy értéket teremtettem.
És közben emberként is fejlődtem abban a négy hétben.
Lehet velem keményen bánni.
Lehet engem kritizálni.
Nem számít.
Amíg értéket teremtek és fejlődöm.
A fenti ábrán lent láthatod a csillagokat jelölő területet – szerintem hosszú távú utazáskor érdemes ezt megcélozni.
Értéket teremthetsz egyszerűen azzal is, hogy gyönyörű dolgokat látsz a világban.
Ezt hazaviszed magaddal az életedbe, és megosztod másokkal.
Nem azt mondom, hogy utazás közben halálra kell dolgoznod magad.
Inkább arról beszélek, hogy érdemes megfelelő szándékkal utazni.
Másrészt a stabil élet is kínál fejlődési lehetőséget, csak kiszámíthatóbb és stabilabb formában.
Végül is mindannyian fejlődünk valamilyen módon, amíg nyitottak vagyunk a fejlődésre.
Amikor tehát utazásról beszélek, én azt a mércét állítom magam elé, hogy el kell érnem a csillagokkal jelölt területet.
Ott történik a varázslat.
Ezért olyan projektekben kell lennem, amelyek elérik a piros sávot.
Ha nem, akkor nincs értelme itt maradnom és elpazarolnom a saját és mások értékes idejét.
Az alternatív projekteknek súlyt és értéket kell hordozniuk.
Nézzük meg őket.
B) Visszamegyek St. Maartenre
Visszajutok St. Maartenre, és végre befejezem az STCW-tanfolyamot, amit már közel két hónapja halogatok.
Ezután kereskedelmi képesítést szerzek, hogy charterhajókon dolgozhassak.
Talán szerzek még némi tapasztalatot.
Végül pedig találok egy hajót, amely elvisz Közép-Amerika szárazföldjére, és folytatom az utamat dél felé, Patagónia irányába.
C) Kihasználom az amerikai vízumot
Kihasználom az amerikai vízumot, és keresek más érdekes hajós projekteket az Egyesült Államok keleti partján a nyári szezonban.
Ha visszatérünk a grafikonhoz, úgy érzem, hogy még sokat tanulhatok a hajózásról.
De más típusú munkát nem vállalnék.
Engem jelenleg csak a hajózás érdekel.
A „Dilemma” című bejegyzésben már írtam arról, hogy kísért a gondolat, hogy megvegyem a saját vitorlásomat, és azzal jussak el egészen Patagóniáig.
Aztán a „Follow the flow” bejegyzésben valamennyire lecsupaszítottam ezt az ötletet, mert úgy éreztem, túl nagy súlyt rak rám.
De az, hogy továbbra is a hajóiparban maradok, egyértelműen abba az irányba terel, hogy apránként elkezdjem megvalósítani ezt az elképzelést.
Nézzük meg logikusan a lehetőségeket.
C nem zárja ki B-t és A-t.
A nagyjából kizárja B-t és C-t.
B kizárja C-t, de A-t nem.
Nem vagyok GMAT-guru, higgy nekem.
Szerzői adalék 2026 Szept 12: a GMAT egy nemzetközi matematikai vizsga, amit nagy hírnevű külföldi egyetemek feltételként hírdetnek meg a felvételihez
De úgy tűnik, hogy egyelőre C nyer.
Szóval azt hiszem, ki kell derítenem, hogy találok-e még néhány menő hajós projektet az Egyesült Államok keleti partján, és tudok-e még többet tanulni a hajózásról úgy, hogy közben biztonságos, kontrollált környezetben nem túl sok mindent kockáztatok.
Ha nem, akkor azt hiszem, hát… B fog nyerni.
És bármikor választhatom A-t is, amikor úgy érzem, hogy elfogyott az üzemanyag.
