Halihó, Áron jelentkezik.
2024 Decemberében mindent hátra hagytam az életemben, hogy megvalósítsak egy álomutat, Magyarországról Patagóniába, repülés nélkül – vagy legalábbis többnyire.
Hajózás, óceánátkelés, motorozás, Latin-Amerika, váratlan fordulatok és az út közben szerzett tapasztalatok, felismerések.
Az életről, hitről, mesterséges intelligenciáról-val való elmélkedések és sok más.
Tarts velem, ha kedveled az ilyesfajta dolgokat és szeretnél többet megtudni erről az útról!
675. nap: Hogyan készülsz fel arra, hogy egyedül eljuss a világ végére?
Előszó Mindig is úgy tekintettem erre az utazási projektre, mint a saját kísérleti / pilot vállalkozói projektemre. Kezeld ezt egy kis fenntartással, de lehet, hogy idővel mégis találsz benne inspirációt a saját ötleteidhez, vagy ahhoz, hogyan közelíts meg egy olyan projektet, amiről már régóta álmodsz, de valójában sosem merted igazán megpróbálni. Beleférhet egy élet dobozokba?…
Olvass tovább!
647. nap: Megvitattattam ChatGPT-vel és Claude-dal a szingularitást — majd megkértem Grokot, hogy bírálja el az értékelésüket, végül pedig ChatGPT-t, hogy írjon egy blogbejegyzést az egészről
Előszó Megkérdeztem a ChatGPT-t, hogy szerinte reálisan mikor érkezhet el a szingularitás. Ezután elmentem a Claude-hoz a ChatGPT válaszával, hogy ellenőrizzem, helyesnek tűnnek-e az előrejelzések. A Claude egy teljesen más koncepciót mutatott be arról, hogyan lehetne mérni a szingularitást, ami nekem úgy tűnt, hogy az OpenAI és az Anthropic két vezérigazgatójának gondolkodása mögött húzódó alapvető különbséget…
Olvass tovább!
646. nap: Az ember, aki indulás előtt voltam, és pontosan mit is hagytam magam mögött
Ez a cím annyira nárcisztikusan hangzik, hogy valahogy tetszik. Mintha én lennék Jake Sully, aki átváltozik egy kibaszott Avatárrá, és maga mögött hagyja a régi testét. A fejemben zajló utazás folytatódik, és örömmel látlak rajta. Ez a blogposzt egy idő után egy újabb YouTube-epizód lesz, ezért most össze kell szednem az emlékeimet arról, hogy valójában ki…
Olvass tovább!
645. nap: Mit tanultam 2 YouTube-videó elkészítése után, és min kell még javítanom
She sells seashells on the seashore. Kagylóhéjat akar eladni a tengerparton. Vicces, honnan jöhet az inspiráció. Valamikor 2025 októberében, még Guatemalában, az utazásom egy sötétebb időszakán mentem keresztül – azon a szívfájdalmon, amelyről az egyik korábbi posztomban részletesebben is írtam. Rengeteget hallgattam Rent, azt az elképesztően tehetséges walesi rappert, akinek a Money Game pt 2 című dalában…
Olvass tovább!
637. nap: Miért dönt úgy valaki, hogy elmegy egyedül a világ végére?
Ahogy az előző blogposztban írtam, volt egy zseniális ötletem. Az ötlet pedig az volt, hogy írjak egy blogposztot azokról a témákról, amelyeket később YouTube-videókká alakítok. Az elképzelés az, hogy ez a blogposzt később forgatókönyvvé alakul. A forgatókönyvből pedig videó lesz. Miért ilyen erős ez a fajta transzformáció? Szégyenlős típus vagyok, amikor nyilvános szereplésről van szó.…
Olvass tovább!
634. nap: Minden, amit a YouTube-ról tanultam. És még el sem kezdtem.
Ebben a posztban nincs prompting, nincs ChatGPT. Ezt most teljes egészében én írom. Ígérem. Jó, talán néhány fancy, AI által generált kép lesz benne. De ennyi. Ja, és ez a cím talán félrevezető, mert azt sugallja, hogy majd felmegyek a YouTube-ra, és az első videóimmal én leszek a következő unikornis, aki 100 ezres nézettségeket hoz.…
Olvass tovább!
634.nap: Felelős vagyok Nepálért.
Ma este támadt egy gondolatom, hogy a fenébe is. Lehet, hogy legalább részben én vagyok a felelős azért, ami Nepálban történt. Lusta voltam erről blogbejegyzést írni, úgyhogy megkértem a ChatGPT-t, hogy segítsen. Azt promptoltam neki: írj egy blogbejegyzést az én írásstílusomban, „Felelős vagyok Nepálért” címmel. Néhány nappal ezelőtt egy extrém sárlavina elmosott több falut Nepálban. Az…
Olvass tovább!
629. nap: Megkérdeztem az MI-t az emberiség jövőjéről, hogy neked ne kelljen
Fel akartam tenni egy kérdést az AI-nak, amit szerintem nem teszünk fel elég gyakran. Nem azért, mert azt vártam tőle, hogy tudja a jövőt. Hanem mert látni akartam, mi történik, ha egyszerre tesszük az asztalra az összes kellemetlen változót. Úgyhogy a klímaváltozással, az erőforrás-felhasználással, a háborúkkal és a geopolitikával kezdtem. Aztán eszembe jutott valami fontos.…
Olvass tovább!
628. nap: Az MI világában
Igazából nem is tudom, hol kezdjem ezt. Ami valószínűleg jó jel. Mert általában, amikor pontosan tudom, mit akarok mondani, még mielőtt elkezdenék írni, a végén valami olyat írok, ami sokkal intelligensebbnek hangzik, mint amilyen valójában vagyok. És nem akarom, hogy ez is egy ilyen legyen. Mostanában elég sokat gondolkodom az MI-ról. Nem azért, mert különösebben…
Olvass tovább!
242. nap: El camino del corazón – A szív útja: egy szívfájdalom anatómiája verseken keresztül, avagy a nyitott szívvel való utazás lehetséges buktatói és arról, hogy miért éri meg mégis
Néhány nappal ezelőtt felhívtam Eriket – a kapitányt, barátot és mentort, akivel átkeltem az óceánon –, és elmeséltem neki a helyzetemet. Valakivel nagyon fontos találkozóm lett volna Guatemalában, az Atitláni tónál, de ő az utolsó pillanatban valahogy kihúzta magát a kapcsolatból. Napokig teljesen összetörtem. Körülbelül egy hónappal korábban, Providence-ben, Rhode Islanden pár héten keresztül elképesztően…
Olvass tovább!
231. nap: A gordiuszi csomó átvágása – repüléssel Mexikóba, majd a következő útvonal megtervezése dél felé Guatemalába, néhány fontos mexikói állam érintésével
Megérkeztem Mexikóvárosba, miután átvágtam azt a gordiuszi csomót, hogy hogyan jussak el a Karib-térségben fekvő St. Maartenről az amerikai kontinens szárazföldi részére. Keserédes döntés volt. Vitában álltam magammal amiatt, hogy megpróbáljak-e repülés nélkül továbbjutni a Karib-térségből hajóval, de: túl későn kerültem bele a karibi hurrikánszezonba, és gyakorlatilag egyáltalán nem volt nyugatra tartó hajó, ráadásul szűk…
Olvass tovább!
220. nap: tengerészekkel és a ChatGPT-vel dumálunk a hurrikánokról – avagy egy lehetséges útvonal megtervezése St. Maartenről Panamába vagy Kolumbiába hajóval, az aktuális körülmények között. Egy bejegyzés egy kis meglepetéssel.
Amikor visszatértem St. Maartenre, rá kellett jönnöm, hogy pont a hurrikánszezon kellős közepén érkeztem vissza a szigetre. Miután utánanéztem, hogy Beryl mit művelt tavaly a déli szigeteken, különösen Carriacou-n, elkezdtem újragondolni, hogy valóban a nyílt tengeren akarok-e lenni akkor, amikor hatalmas időjárási rendszerek alakulnak ki. Ezért elkezdtem mindenféle tengerésszel beszélgetni, hogy megtudjam, ők hogyan látják…
Olvass tovább!
214. nap: A következő lépések megtervezése – avagy hogyan hagyjam el stratégikusan St. Maartent
Ezen a héten ismét St. Maarten szigetén vagyok, hogy befejezzem az STCW hajózási tanfolyamot. Kezdjük az elején. Amikor visszatértem az Egyesült Államokba, rájöttem, hogy nem akarok saját hajót venni. Ezt fontos kiemelni, mert a „Dilemma” című bejegyzésben elég részletesen írtam arról, hogy felmerült bennem a saját hajó vásárlásának lehetősége. Talán egyszer eljön majd az ideje. De…
Olvass tovább!
193. nap: Visszatekintés – avagy több mint fél éve úton Magyarországról Patagóniába… Még mindig biztos vagy benne?
Ideje egy kicsit megállni, és számokban is visszanézni, hogyan is néz ki eddig ez az utazás. Amúgy szerintem elszúrtam a napok számolását. Mindegy. Elkezdtem összeszámolni, hány országban (10+1 terület), szigeten (4) és kontinensen (3) jártam eddig ezen az úton. Kiszámoltam nagyjából azt is, mekkora távolságot tettem meg szárazföldön (4000 km), tengeren (8000 km, vagyis 4400…
Olvass tovább!
160. nap: Ikigai – avagy miért adtam fel a „repülésmentes” utazási projektemet
Tegnap éppen Bermuda felé tartottam Miamiból, nagyjából 10 000 méterrel a tenger felett, és meglehetősen kusza gondolatok kavarogtak bennem ezzel az utazással kapcsolatban. Erik tanított nekem egy indián mondást, amit még mexikói stoppolásai idején tanult: „Ne utazz gyorsabban, mint ahogy a lelked követni tud.” Mostanában úgy érzem, hogy fénysebességgel utazom, és nehezemre esik utolérni magam.…
Olvass tovább!
144. nap: Kövesd az áramlást
Kicsit túlterheltnek érzem magam néhány elkerülhetetlen változás miatt, amelyek már zajlanak, vagy hamarosan bekövetkeznek, úgyhogy úgy érzem, írnom kell róluk. Ha hosszú távon utazol, el kell fogadnod azokat a várható vagy váratlan fordulatokat, amelyek képesek alapjaiban meghatározni azt, hogyan éled meg az utazást. A triumvirátus vége, avagy a Wet Butt Company (vízesseggű csapat) szétszéled Még…
Olvass tovább!
128. nap: Az eddigi legjobb történet az utazás során
A St Martin-i sziget hostelben megismerkedtünk egy tapasztalt kapitánnyal, aki hajókat szállít egyik helyről a másikra, és már rengeteg tengeri mérföld van a háta mögött. A hajósok világában a hajószállítás egy teljesen jól működő üzlet: hajókat visznek A pontból B pontba a világ különböző részein. Nagyon jó beszélgetőpartner, és éppen arra készül, hogy visszahajózzon Európába…
Olvass tovább!
126. nap: A dilemma
Ez az első pihenőnapom azóta, hogy elkezdtem dolgozni Saint Martin/Maarten szigetén, és nehezen találom a helyem jelenleg. Persze, a Karib-térségben vagyok, de ahelyett, hogy elmennék sznorkelezni vagy egyszerűen csak kifeküdnék a strandra, a sok szabadidő inkább szorongást kelt bennem, mert az agyam bekapcsolja a prediktív funkcióját, és folyamatosan megpróbálja megjósolni a jövőt. Mi van, ha…
Olvass tovább!
101. nap: Richard Branson, Narnia kapui és egy kis műanyagorgia
Oké, lehet, hogy ez a cím már egy kicsit túlzásba vitt clickbait. A végén majd eldöntöd. Ma beköltöztem a lehető legolcsóbb szobába egy hostelben, közvetlenül a marigoti horgonyzóhely mellett, Saint-Martinon. Öt négyzetméter, ablak nélkül. Kettőnknek 55 euró egy éjszakára. Állítólag ez a legjobb ajánlat, amit ezen a szigeten találni lehet. Hacsak nincs egy skipper barátod,…
Olvass tovább!
100 nap
100 nap De miből? És miért nincs első nap? Mi történt a többi nappal? – kérdezheted. Nos, hadd vezesselek végig rajta. 100 napja vagyok úton egy utazási projekttel, amelynek célja, hogy Magyarországról eljussak Patagóniába kereskedelmi repülőjárat használata nélkül. Még nevet is adtam neki: Destination: Journey, azaz Project Patagonia. Elég nevetségesen hangzik, mi? Nem érdekel. Közhely,…
Olvass tovább!
Először is
Na jó, kezdjük. Blogot indítani, haha. Megpróbálom majd életben tartani ezt az egészet, amikor éppen megszületnek bennem olyan gondolatok, amiket érdemesnek tartok leírni, és van is rá lehetőségem, hogy leüljek írni. Bár néha, időnként elő fog fordulni – természetesen teljesen az irányításomon kívül –, hogy olyan dolgokat is leírok, amik egyáltalán nem érdemlik meg, hogy…
Olvass tovább!
